Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
36 IVÁNYI JÁNOS írásában is ? Miért ne értékesíthette volna a bibliai teremtéstörténet megalkotója egy ősi kinyilatkoztatás megmaradt foszlányait művében megírásában ? Jól kivehető nyomok igazolják e feltevés helyességét. És e nyomokra mindenekelőtt az ókori népek irodalma és a keleti ásatások feltárt gazdag leletei vezetnek minket.1 Ha ugyanis egybevetjük a bibliai teremtéstörténetet az ókori keleti népek teremtéselbeszéléseivel, azt látjuk, hogy: 1. a meglepő rokonvonások mellett mélyreható eltérések is fennállnak közöttünk ; 2. — és ez nézetem szerint még tanulságosabb — a bibliai teremtéstörténetben több olyan elemet fedezünk fel, amelyek a pogány népek hasonlótárgyú elbeszéléseiben sehol sem jelennek meg együttesen, hanem csak elszórtan, vagy egyáltalában nem lelhetők meg. A) Rokon vonások. i. Mozzanatok. a) az anyagi világ chaotikus ősállapota (1,1: tohu vabohu), amelyről nemcsak egyiptomi, babilóniai és föníciai emlékek, hanem görög és római írók is beszélnek ;2 b) az alsó és felső világ (alsó és felső vizek) szétválasztásának gondolata. c) az égitestek: a nap, a hold, és a csillagok, végül d) az állat és az ember (a városok) teremtése. Ezek az elemek a Biblián kívül álló teremtéselbeszélésekben a legváltozatosabb mitológiai köntösbe vannak bujtatva. Az egyiptomi papok elképzelése szerint3 minden dolog csirája egykor a Nu, a sötét ősár méhében pihent, míg végre valamelyik isten (mégpedig rendszerint annak a városnak az istene, amelyben a mítoszt éppen elbeszélték) felébresztette szunnyadásából a várost és rendet teremtett beléje. A teremtés elképzelésének egy deltái változata az eget és a földet szerelmes párnak tekintette, mely egymást átölelve a Nu (=ősár)-ban volt elrejtve. Az ég (Nut = a női elem) a földön (Szeb-en, a hímnemű elemen) feküdt mindaddig, amíg egy új istenség Su (= a levegő) közéjük nem furakodott és föl nem emelte Nutot a földről. Nut kinyújtott teste lett az égbolt a ragyogó csillagokkal. A földre támaszkodó keze és lába pedig az ég oszlopai. 1 Az idevágó egyiptomi emlékeket 1. O. Maspero: Histoire ancienne des peuples de l’Orient classique. I. 127. skk. o. — A sumér, asszir-babiloniai, föníciai és részben egyiptomi szövegeket német fordításban 1. O. Gressmann: Altorientalische Texte u. Bilder zum Alten Testamente. Tübingen, 19262. és A. Jirku: Altorientalischer Kommentar zum A.T. Leipzig-Erlangen, 1923. — . Egyebeket 1. az idézett helyeken. 2 Ovidius: Metamorph. I. 5—17. 2 Maspero: Histoire. 127. skk. o.
