Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 377 Róma egyházi jogi fakultásai között kimagasló pozícióval bír a Pontificium Institutum Utriusque Iuris. Nevében hordja nagy rendeltetését, a ius utrumque-nek, mindkét jognak, vagyis a két klasszikus nagy jogrendszernek, a rómainak és kánoninak művelését. A CIC megjelenése világszerte, de mégis elsősorban születése helyén, az örök városban hatalmas lendületet adott a kanonisztikának. A P. Institutum U. J. kiadványai nagy értékekkel gazdagítják a legújabb kánonjogi irodalmat. Angelo Perugininek a címben jelzett munkája ennek egyik kitűnő bizonyítéka. Szerző a mindkét jog fakultásának egyik irodalmilag előnyösen ismert professzora s egyben a Curia Romanának egyik előkelő hivatalnoka. A konkordátumok korszakát éljük. A XIX. században egy-egy konkordátum létesítése az Egyháznak rendszerint hosszas és nehéz diplomáciai munkájába került. A háború befejezése óta eltelt 17 esztendő 18 Egyház és állam közötti ünnepélyes megegyezést hozott létre. XI. Pius trónraléptekor örömmel állapította meg, hogy az egyes népek versengve, quasi certatim (AAS, 1922, 697 1.) törekszenek a Szentszékkel a régi barátságot megújítani, avagy elsó'ízben teljes megértést, «concordia»-t szerződésileg létesíteni. Ma már tényleg egy nagyszabású konkordátumos jogról beszélhetünk. Igen szerencsés gondolat volt a ma érvényes konkordátumokat egybefoglalva kiadni. Igaz, hogy a tizennyolc új megegyezés a Szentszék hivatalos lapjában mind megtalálható, kezelésük azonban ily szétszórt formában any- nyira kényelmetlen, hogy ez a körülmény igen nagy mértékben akadályozta azt, hogy az új konkordátumos jog a tudományos köztudatban az őt megillető fontossághoz jusson. Perugini minden egyes konkordátumhoz rövid bevezetést ad, mely az illető ország egyházpolitikai történetének és helyzetének a legkiemelkedőbb adatait pontosan tartalmazza. Igaz, hogy itt kisebb tolihibák becsúsztak, pl. a Szentszék a csehszlovák köztársaságot az 1918. évnek nem október, hanem november hó 16-án ismerte el. E rövid bevezetéseknél azonban sokkal értékesebbek azok a jegyzetek, melyeket szerző az egyes szövegekhez a vonal alatt ad. Ezek az apró megjegyzések sok fontos történelmi momentumra hívják fel a figyelmet. Igazi értékük azonban azokban a jogászi rámutatásokban rejlik, melyek a szerzőnek az egész anyag feletti biztos uralmát mutatják. A legnagyobb szolgálatot azonban a tudományos továbbdolgozás számára a szerző a könyv végén öt oldalra terjedő «Index systematicus» közreadásával végezte. Itt huszonnyolc cím alatt összefoglalja a könyvben közölt okmányok (18 új, 10 régi, vagyis a ma érvényben levő Egyház és állam közti egyezmények) összes anyagát és pontosan jelzi az egyes konkordátumokban a megfelelő lelőhelyet. E rövid index mögött természetesen igen nagy munka rejlik. Ez a tárgymutató a szükségképpeni előmunkálat az érvényben levő konkordátumok összehasonlításához, valamint a Codexhez való viszonyuknak pontos megállapításához. Perugini munkája alapján könnyen lesz megállapítható a mai tényleges egyházpolitikai helyzet, vagyis az Egyháznak és az egyes államoknak egymáshoz való viszonyáról könnyen lesz egy áttekint
