Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
372 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN könyv lapjait forgatva, az igazság ismeretének fényét, szépségének varázsát és szeretetének lángoló tüzét egyformán elérni akarja. Végül még valamit. Schütz tomista. Tomista nem abban a szenvedélyes értelemben, hogy az iskolák véleményét tudóshoz méltatlan türelmetlenséggel és homorú vagy domború, de sohasem sík tükör képében akarja megérteni és megértetni. Ő az iskolák véleményét fölényes nyugodtsággal és szabatossággal, az iskolák legfőbb képviselőinek szavaival adja elő. Aztán diacrisist készít nagy lelkiismeretességgel, hogy önállóan gondolkodó olvasóját a szabad állásfoglalásban ne befolyásolja. Csak mikor ez megtörtént, akkor szögezi le álláspontját, mely tényleg tomista. De ebben az állásfoglalásban is van nevelő erő. A Szerző nem az iskola padjaiban «lett» tomistává. Az önálló elmék útját járta és külső befolyások nem segítették, amikor a különféle iskolák érveit egybevetve állást foglalt, és kitart a tomizmus mellett, melynek súlyos képviselője. Erre az önálló állásfoglalásra nevel Summariuma is és ez nem csekély érdem a mi korunkban, amikor oly kevés az önállóan gondolkodó, önállóan ítéletet alkotni tudó, még kevesebb az önálló, egyéni felelősség öntudatával cselekvő férfi. Aki pedig a mi korunkban az örök elvek hordozója és képviselője akar lenni, annak erre az önállóságra szüksége van. Jól esik mindezt leszögezni az új kiadás megjelenésével kapcsolatban, amikor várjuk a Dogmatika magyar köteteinek 1936-ra beígért új kiadását. Oetter György. Dr. Tóth Tihamér: Hiszem az örök életet. Budapest. 1935. — Élet Nyomda. — 424 1. — Ára 10 pengő. A nyitott ajtó döngetésénél is hálátlanabb feladat manapság a magyar olvasóközönség előtt Tóth Tihamér könyveit ismertetni, mikor a rádió fel- tarthatatlan hullámai sokkal messzibbre elröpítik az ő hírét-nevét, print amilyen messzire e pár sor írás eljuthat és amikor egy húszkötetes, monumentális kiadás arany kötetsarkai a könyvespolcokról ragyogóbban belevilágítanak az érdeklődő emberek szemébe, mint egy tudományos folyóirat halvány sorai. Azért ismertetés helyett megelégszünk azzal, hogy hírt hozunk egy újabb prédikációs kötetről, mely első részében az örök életről ad 16, a második részében a keresztény házasságról 17 szentbeszédet. Mikor az örök életről szóló beszédeket olvassuk, bennünk is az a meggyőződés alakul ki, mint Koch A. müncheni jezsuita tanárban, aki a szerző egyik szentbeszédes kötetéről pár hónappal ezelőtt ezt írta : «Es ist in der Tat erstaunlich, wie hier die Fragen der Kanzel neu erschlossen werden» (Zeitschrift f. k. Theologie. Innsbruck. 1935. 501. 1.). Valóban a szerző oly leleményességgel, annyi szónoki erővel és a lelkek megtérítésére vágyó annyi céltudatossággal ragadja meg és alakítja ezeket az egyébként már oly sokszor hallott témákat — itt különösen a halálról mondott 8 beszédre gondolunk —, hogy az olvasót, illetve a hallgatót önkénytelenül is figyelésre kényszeríti, érdekli, meggyőzi, megrázza s gondolkozásának, életének megújítására készteti.
