Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Rogács Ferenc: II. Rákóczi Ferenc áldozási imái
A RÓMAI JURISZPRUDENCIA 361 Aki az Egyház hűséges gyermeke akar maradni, annak tudni kell tetteit vallásos meggyőződésével összhangba hozni, vagyis az orvosra vonatkoztatva hivatásának gyakorlásában nem járhat el úgy, hogy tettei az elméletben sokszor elfogadott valláserkölcsi elvekkel ellentétben álljanak. Kétségtelen, hogy az orvosi gyakorlatban vannak nehézségek, amelyek a lelkiismeretes orvost súlyos dilemma elé állíthatják. Ámde az áldozatok elől visszariadni nem szabad, mert hiszen áldozat minden hivatással jár, éspedig annál több, mennél magaszto- sabb célt szolgál valamely hivatás. Ezért kíván a papi és nem kevésbbé az orvosi hivatás legtöbb áldozatot. Az áldozatot azonban azzal a nyugodt tudattal hozzuk meg, hogy az egykoron örök hivatásunk mérlegén javunkra fog elkönyveltetni. Bochkor Ádúm. A római juriszprudencia. A juriszprudentia szülőföldje Róma s a jognak ez a tudománya immár a harmadik évezredben szinte meg nem szakított folyamatosságban virágzik a Tiberis partján. Már a régi római jogász szerette a jurisprudentiát esetek, «casus»-ok alapján mívelni. Az ő idejökbó'l származik az ismert mondás : Da mihi casum et dabo tibi ius. A jogeseteknek ez a kedvelése benső indokoltsággal bír. Mert az abstrakt törvényszöveg egyrészt nem képes eléggé ellendíteni a jogászi fantáziát, másrészt pedig teljesen híjával van az élet ízének és színének s ezért szürke és érdektelen. A jogeset kapcsán azonban a jogszabályba foglalt objektív jog azonnal szubjektiválódik, emberi érdekekbe konkréten kapcsolódik, az élet eleven színeiben csillog s ezáltal nem ritkán szenzációssá, de minden esetben legalább is érdekessé válik. A római jog és a klasszikus kánoni jog, a dekretálisok joga esetek kapcsán megszületett jog volt. Ez adta meg ezeknek a jogrendszereknek azt a latens dinamikát, mely arra képesítette őket, hogy a jogszabályok statikáját a változó, hullámzó, sőt nem egyszer rohanó élet árjával egyensúlyban tudták tartani. A modern, paragrafusos, csak absztrakt jogszabályt adó törvénykönyveknek abban van a problémájúk, hogy megrögzítéseik az élet szempontjából túlságosan merevek. A jogtudomány immár hosszú évtizedek óta gyötrődik a problémán, miként lehetne a modern törvénykönyvekben lefektetett jognak a jjog destruálása nélkül a jogalkalmazásban annyi rugalmasságot adni, amennyit az élet felsőbbrendű szempontjai megkívánnak. Az esetes törvénykönyvek ideje azonban, úgylátszik, visszaigézhetet- lenül lezárult. Annyi azonban bizonyos, hogy a paragrafusos törvénykönyvek életvonatkozásait csak az élet esetei tárják fel továbbra is. A törvény egész és teljes, semmiféle törvényhozói előrelátásba soha eleve be nem foglalható való tartalma csak az élet kimeríthetetlen gazdagsága által folyton és folyton produkált új és újabb esetek mélyreható jogászi feldolgozásában világosodik meg. Nyilvánvalóan ennek átérzése indította a Pontificium Institatum Utrius-
