Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)

SZELEPCSÉNYI PRÍMÁS ÉS ÉSZAKMAGYAR­ORSZÁG REKATOL1ZÁLÁSA (1671—75). in. A fentebb vázolt jelentésben Szelepcsényi utalt arra is, hogy a Szentatya a megtérésekről szóló részletes kimutatást megismerheti abból az összeállításból, amelyet érseki helynöke, Gubassóczy János pécsi püspök és esztergomi kanonok készített el.3 Errevonatkozólag az érsek még a jubileumi év derekán kiadta a rendeletet ; a végrehajtást illetőleg a helynök mellékelt levele a következőket írja a prímásnak : az apostoli rendelet értelmében kegyesen megbízott engem Főmagasságod, hogy összeírjam mindazon eredményeket, amelyek ezen főegyházmegyében Főmagasságod atyai gondja és szorgalmazása folytán az eltévedt lelkek megtérésére s az anyaszentegyház kebelébe való visszajutására vonat­koznak. Miért is mellőzve mindazt, amit Főmagasságod a suffragán s egyéb, a primiciának alávetett egyházmegyék érdekében tett, röviden csak azokat érintem, amiket Főmagasságodnak, mint ezen országban a királyi Felség helytartójának s legfőbb bírójának, fáradhatatlan munkája az eretnek tévtanok sokszáz hirdetőjének száműzésével s ugyancsak oly sok eretnek megtérítésével eredményezett. Miután tehát Főmagasságod kegyes rendeletére és parancsára ezen egyházmegyében, mint az Úr szőlőjében őrködő főesperesek, esperesek és dékánok, az 1 1 Az idevonatkozó kimutatásokat Szelepcsényi, úgy ahogy azok az egyes esperesi kerületekből Gubassóczyhoz, tőle pedig hozzá kerültek, elküldte Rómába. Szelepcsényinek különben szokása volt a leveleihez csatolt mellék­leteket eredeti példányokban továbbítani. V. ö. Fraknói V. : Magyarország egyh. és pol. összeköttetései a római Szentszékkel. Budapest, 1903. III. 551.1. 1330. jegyzet. — Gubassóczy János Nagyszombatban született. Theológiai tanulmányait a Pázmáneumban és a római Collegium Germanico-Hungaricum- ban végezte. Hazajövetele után egyideig vágsellyei plébános volt, majd 1655-ben esztergomi kanonok, 1667-ben scopiai püspök és érseki helynök lett. A következő évben a királyi kegy a pécsi püspöki székre emelte, 1676-ban pedig a vácira. Négy év múlva már mint nyitrai püspökkel találkozunk s egyben megkapta a kancellári méltóságot is. Nyitrai püspökségének meg­tartásával 1685-ben elnyerte a kalocsai érsekséget is ; a következő évben halt meg Bécsben. Nagy érdemei voltak a felvidéki elégedetlenség (1670) lecsitításában s 1678-ban ő is egyike volt azoknak, kik a királyt az alkot­mányosság megtartására kérték. V. ö. Kollányi F. : Esztergomi kanonokok. 272. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents