Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szekfű Gyula: A vallási türelem és a hazai puritánizmus
A VALLÁSI TÜRELEM ÉS A HAZAI PURITÁNIZMUS 311 hogy az előkelő urak gyülekezetebeli egyházi szolgák bársonyruhákban járjanak, de az urak költségén, mert az már «képtelen dolognak látszik» ő előttük, hogy «az alsóbb gyülekezetek az ő dézsmájokkal és adakozásokkal drága ruhákat és udvari eleséget szolgáltassanak a Fejedelmek és nagy Urak prédikátorinak és szolgáinak». (16. 1.) Presbytereknek, magyarul : véneknek se lehet mindenkit megválasztani, csak önálló birtokost vagy kereskedőt, vagy iparost : «ezek a vének ama durum, csúnya és alávaló, avagy az Ecclesiának terhére lejendő emberekből ne szedegettessenek, hanem olyanok legyenek, kik vagy szántóföldjök jövedelmével vagy kereskedésekkel, vagy valami tisztességes mesterségekkel mind magokat, mind házok népét táplálhassák». (28.1.) A szerző Amesiusnak — Turóczi-Trostler kimutatta — nagy hatása volt a magyar diákokra, s így feltehető, hogy azok egyrésze a presbyteriumról ilyen vagy hasonló képzetekkel bírt. Az egykorú irodalomnak, a szereplő puritán prédikátorok munkáinak részletes kritikája, ha egyszer meglesz, bizonyára megerősíti a képet, melyet én néhány ily munkából a Mályusztól felvetett kérdésről nyertem. A «praxis pietatis»-ok mélyebb, benső vallásosságot követelnek a kálvini tanok alapján; szertartásokban, liturgiában külsőségek lefaragását, de mindezt olymódon, hogy nem válnak ki a magyar életből, nem hoznak új szociális szemléletet, megmaradnak a nemesi világban, s amennyiben a presbyteri elvből összeütközések elvi lehetősége következik úr és jobbágy közt, azt valamikép megkerülik. (Különben ez a kérdés Medgyesi Pál Dialogus Politico-Ecclesiasticusán kívül alig fordul elő másutt, s pl. a Mályusztól Zoványi után említett Tolnai Szabó Mihály is Medgyesi hatása alatt áll.) A különböző Perkins-féle iratok (Kecskeméti C. János és Iratosi T. János fordításai. RMK I. 499 és 718) a kegyes vallásosság tanait előadva nem beszélnek többé arról, hogy a hivatalviselő védje meg Isten országát, az igaz hit gyakorlását és irtsa ki az ellenkezőket, hanem hitet kívánnak a hivatalviselőtől arra, hogy hivatalában Istennek lehet és kell szolgálnia, «mert ha az lelki- isméret ebben meg nem erősíttetik, csak egy hivatalban is egy jócselekedet sem mehet véghöz». (Patika szerszámos bolt. RMK I. 718.) Ugyancsak Perkins után tanulta meg a magyar református közönség (Catholicus Reformatus. RMK 499), mennyiben szabad katholikusokkal érintkeznie ; nem szabad velük összeházasodni : «Az Pápistákkal való háza- sulások azért az keresztyéneknek mivelhogy kiváltképpen való barátságnak frigye, nem kell megengedni», amint Malachiasnál olvasható : «Megundokítja az Juda az Jehovának szentségét, melyet szeret, mert idegen Istennek leányát vötte magának»;— viszont a már megkötött vegyesházasságot nem kell felbontani, mert nem abban a vétek, hogy házasodnak, hanem, hogy nem az Urban házasodnak ; — a pápisták közt való járás is veszedelmes, mert «vétkeikkel meghagyja magát fertőztetni» az, aki nem valami hivatalos célból, pl. követséget viselve
