Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Aistleitner József: Rasz Samra
300 AISTLEITNER JÓZSEF Aliján-ball végzését, ’l1 2J Krdm üzenetét : «Felépítettem templomomat-------------------------» A kolumna többi sora annyira csonka, hogy alig lehet belőlük valamit kihámozni. A tábla szélén a következő megjegyzés áll : Nkmd, ’3grt (= Ugarit) királyának '/-je. A megjegyzés valószinűsíti azt a feltevést, hogy ez a kolumna az eposznak befejezését tartalmazza. Az Aliján-Baal szövegek közé tartozik még egy kisebb szöveg, amelynek Virolleaud,— nézetem szerint tévesen — ezt a címet adta: La révolte de Kóser contre Baal.1 Aliján-Baal ellenlábasáról, Áfáiról pedig a «C» jelzetű szöveg emlékszik meg több ízben.2 Sajnos, e szövegek megértése elé háruló nehézségeket még nem sikerült akárcsak félig- meddig kielégítő módon sem elhárítani. Talán több reménnyel nézhetünk fordításuk feladatának megoldása elé, ha a nyelvtani és lexikális anyag két újabb kiadós szövegnek, a Virolleaud íróasztalában visszatartott Keret- és a DaneZ-eposznak közzététele nyomán bizonnyal kiadósán meg fog gyarapodni. Az olvasó bizonnyal elvárja, hogy az e helyen ismertetett AB. I és AB. II szövegeknek vallástörténeti jelentőségét bővebben kifejtsem. Azt hiszem azonban, hogy ismereteink jelen állapotában jobb, ha némi tartózkodást gyakorlunk és bevárjuk még, hogy felfogásaink újabb szövegek próbatűzében előbb beváljanak. Ezen a téren eléggé nagy számban lebegnek szemünk előtt elriasztó példák ; egy mondatnak, vagy akár egy szónak helytelen fordítására alapított, sokszor nagy apparátussal és fáradsággal kidolgozott vallástörténeti konstrukciókat néha egyetlen nyelvészeti kiigazítás is rombadönt.3 Elég lesz tehát, ha néhány általános megjegyzésre szorítkozunk. Legelső megállapításunk, hogy eme vallásos szövegeknek nagy a vallás- történeti jelentősége. Tartalmuk egyrészt jól illik bele az ókori Kelet népeinek máshonnét ismeretes szellemi horizontjába. A meghaló s azután a természettel együtt újból feltámadó istenség motívuma már eddig is több változatban volt ismeretes, így az egyiptomi Ozirisz- hitregében, a babiloni Marduk-Bél halálát és feltámadását illusztráló drámai produkciókban,4 a Dumuzi (Tammuz)-mitusban, amelyet az Ószövetség is mint közismertet állít be, s végül a fönik Adomsz-mitus- ban. Kétségtelen azonban, hogy egyik idevágó szöveg sem közelíti meg 1 Syria 1935 (XVI.) 29—45. A szöveg jelzete III. AB. A. 2 Ch. Virolleaud: La naissance des dieux gracieux et beaux. Syria 1933 (XIV.) 128—151. 3 Egyelőre v. ö. J. W. Jack imént megjelent művét; The Ras Shamra Tablets, their bearing on the Old Testament. Edinburgh 1935. 4 H. Zimmern: Zum Babylonischen Neujahrsfest. Zweiter Beitrag (Berichte über die Verh. d. Sachs. Oes. d. Wiss. 70. Bd. 1918, 5.).