Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
276 KÜHÁR FLÓRIS dogmatika szempontjából értékesítse. Alapkérdése, hogyan érvényesül az Isten megváltó akarata az egész emberiségben, a látható Egyházon kívül is? Ezért könnyed, nem egészen szakszerű áttekintést ad az emberiség isteneszméjéről, erkölcsi tudatáról, a vallás keletkezésére vonatkozó elméletekről. Hogy az isteneszme egyetemességét megmentse a buddhismus istennélküli önmegváltástanával, egyes vallásformák pantheisztikus, mások fatalisztikus, mágikus, személytelen erőfogalmával szemben, különböztet az isteneszme formális és materiális eleme közt. Formális szerinte az a rész, mely a vallásos tudatmagatartásnak a tárgya : a szent, az egyén fölött álló abszolút norma. A többi elemet az isteneszme materiális alkotó részének tekinti. így persze meg lehetne oldani az isteneszme egyetemességének kérdését, ha 1. a vallásos magatartás lényegéhez (tehát formális részéhez) nem tartoznék a személyes Isten (isten) hite; 2. ha éppen a vallástörténet és a lélektan nem igazolná, hogy a vallási kifejező jelenségek (imádság, áldozat stb.) személyes valóra irányulnak. 3. Maga a buddhismus sem eredeti formájában lett vallás, hanem egyrészt Buddha istenítésével, másrészt a meglevő (tibeti, kínai, japán) vallásokhoz való alkalmazkodással, isteneik, kultuszuk elfogadásával. Szerintünk a mai vallás- történet eléggé igazolta a személyes isteneszmének eredeti egyetemességét ; igazolta azt is, hogy ezen isteneszme elhalványodásának, háttérbeszorulásának azok az okai, melyekre Szent Pál mutat rá a Róm. 1. sk. fejezeteiben. A vallás eredetének kérdésében O. Karrer erősen hajlik oly elméletek felé, melyekről a régi jelzőt lehet alkalmazni : speciosa sunt magis, quam vera. Ilyen pl. Winthuis elmélete, mely szerint az isteneszme a nemiségben jelentkező felfokozott életérzésből fakad a primitíveknél és ezért alapformája a kettősnemű őslény, a hím-nőnemű isten. A kultúrtörténeti irány világosan kimutatja, hogy ez a kettősnemű őslény 1. hiányzik a szorosan vett primitív kultúrában és viszonylag csak későbbi, nem is egyetemesen elterjedt jelenség ; 2. hogy a primitívek nagyistenének nincsenek nemi vonatkozásai, nincs felesége, családja, nem nemi aktussal, hanem alkotással hozza létre a tőle különböző lényeket és a világot. Nem tartjuk elégségesnek azt a megoldást sem, mellyel Karrer az egyedül üdvözítő Egyháznak és az isteni megváltó szándék egyetemességének látszólagos ellentétét akarja feloldani. Elismeri, hogy az üdvösség eléréséhez Istenben való hit kell, ez pedig feltételezi a kinyilatkoztatást. Karrer azonban az isteneszméről való felfogásával elpárologtatja a kinyilatkoztatást. Szerinte a lelkiismeret élményében feltáruló «szentséges», «törvény» maga is kinyilatkoztatás, mégpedig a külső «tekintélyi» kinyilatkoztatással szemben benső kinyilatkoztatás, megvilágosodás. Erre a megoldásra azt feleljük : helyes, ha ebben a megvilágosodásban feltárul a személyes Istenről legalább ennyi : quia est et inquirentibus se remunerator est; ha azonban ez nem tárul fel a vallásos tudatban, akkor nincs is hit és kinyilatkoztatás. Nem tagadom, hogy a lelkiismereti megvilágosodás a pogányoknál is elvezethet a személyes Isten hitére és így üdvösségük alapja lehet, de vallom, hogy a mai vallástörténet tanúsága szerint a pogányoknál is megvan az isteni üdvözítő akarat szá-
