Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
A ZSIDÓ ÉS A GÖRÖG ZENE HATÁSA LITURGIKUS ÉNEKÜNKRE 263 épp ez a szigorú őrködés okozta a hangszereknek, továbbá a chromatikus és enharmonikus hangrendszereknek kizárását is a keresztény liturgiából.1 Ugyancsak a modern zenetudomány részéről többször hallatszanak olyan hangok, hogy a kereszténység zeneelmélete azonos a göröggel. Tekintettel arra, hogy a keresztény liturgikus ének alapja a zsidóság éneke, amennyiben a zsidó zenerendszer hellén elemeket vett fel, ezek természetszerűen a keresztény énekzenében is feltalálhatok. Másrészről tagadhatatlan tény, hogy a középkori keresztény teoretikusok műveikben gyakran alkalmazták a görög zene ritmikus teóriáját a gregorián énekre. (Boethius, Cassiodorus, Szent Ágoston stb.) De ezek a zenéről általánosságban beszélnek és inkább a hellén, mint a keresztény zenéről szólnak. Bármint áll is a dolog, nagyon vitás, hogy a keresztény zenetudósok egész egyszerűen csak átvették volna a görög zene elméletét. A gregorián zene vizsgálata nagyon sok meg nem oldott problémával küzd, melyeknek megoldásában inkább azoknak a melódiáknak belső természetéből és analíziséből kell kiindulni, melyeket a paleografusok hosszú századok során átmentettek hozzánk. El nem tagadható tény, hogy a hellén zeneelmélet pozitív hatással volt mind a keresztény melódiák belső szerkezetére, mind a psalmodikus formák melódiájára. A gregorián melódia azonban mindenekfelett a klasszikus idők görög-római melódiájának nyelvtani accentusaira, vagyis a grammatikai művészet zenei mesterkedésére támaszkodik, amint az egy- és kétakcentusos kadenciák valóban a szó akcentus görög-római teóriájából származnak. Görög-római hatás nyomait találjuk a himnuszokban. (IV—V. század.) Ezek először a keleti heretikus szekták táján (gnosztikus, ariánus, donatista) divatoztak,1 2 éspedig nem a lírai költészet szabad formájában, hanem klasszikus értelemben, amennyiben külső szerkezetük a görög-római metrikus (szótagméretes) forma kívánságai szerint épült.3 Ezeknek a himnuszoknak használatát Szent Ambrus vezette be nyugaton Milanóban az antifonáhs szisztémával egyetemben. A későbbi sequentiák a zsidó és görög hatástól függetlenül bizánci befolyás alatt a szentgalleni görög szerzetesek művei. Bizonyos, hogy a gregorián zenerendszer nem tudott kitérni korának amaz egyedül fejlett zenerendszere elől, amely a görög zene volt, hanem némi módosításokkal, de mégis alkalmazta énekrendszerében. 1 P. Ferretti : Storia del Canto Gregoriano. Roma. III. fej. 2 Jakob : L’arte a servizio della Chiesa. III. 18. 1. — Batiffol : Histoire du brev. romain. Paris. 1895. — Rieman : Musiklexicon. Leipzig. 1905. 3 Legkiválóbb keleti himnuszköltők : Szent Efrém, Nazianzi Szent Gergely, nyugaton Szent Hilárius és Szent Ambrus, később Prudentius, Sedulius, Venantius Fortunatus és mások.
