Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
256 TELLER FRIGYES A zsidó liturgiának keresztény utánzása azonban csak az általános részekre vonatkozik (közös ima, szentkönyvek olvasása és magyarázása), míg a részleteket érintetlenül hagyja, tehát a zsinagóga rituáléját át nem veszi.1 A keresztények liturgikus imáinak bővebb és általánosabb eszmei tartalma egész egyszerűen nem tudott beilleszkedni a zsinagóga 18 áldásának formájába, tágabb keretre és teljesen új frazeológiára volt szüksége. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az őskeresztény vasárnapi liturgia első része, mely folytatólagos összeköttetésben van az eucharisztia rítusával (bár tőle el is választható pl. a keresztelés alkalmával), a zsinagóga szombatreggeli liturgiájából nőtt ki. Az eucharisztikus rítust az első időkben esténkint tartották. Erre utal a troaszi fractio panis, melyen Lukács megjegyzése szerint az ebédlőtermet gazdagon kivilágították.1 2 Ez következik abból a névből is, melyet Szent Pál az eucharisztiának adott: Ssírcvov (Kor. I. 10, 1.), mely félrenemérthetően esti étkezést jelent. Nem tudjuk biztosan megállapítani a módját és okát annak, hogy az esti időt miért cserélték fel a reggelivel, de jól látható, hogy a reggeli istentisztelet magához vonzotta az esti liturgiát és így lett belőle két részre különíthetően egységes ritus. Plinius Trajanus császárhoz Bithinia keresztényeiről írt híres levelében — 111-113 körül — két liturgikus gyülekezésről emlékezik meg. Közülük egyik a vasárnapi reggeli (ante lucem) krisztusi énekekkel, keresztényi esküvel stb., a másik az idő pontos meghatározása nélkül, tehát lehetséges, hogy azonnal ez első után, étkezéssel összekötve, nyilván az eucharisztikus liturgia.3 1 Bickel : Messe und Pascha c. művének megállapításaiban túlzott, midőn a legszorosabb összehasonlítást teszi a zsinagóga hagyományos rituáléja és az Apostoli Constitutiók Szent Kelemen-miséje között. (V. ö. Cabrol : Les őrig. lit. 332. 1.) Egyöntetű a megegyezés abban, hogy elfogadható az általános (generikus) utánzás, illetve analógia, ami könnyen szembetűnő. 2 Csel. 20, 8. : «erant autem ibi lampades copiosae, ubi eramus congregati». 3 Epist. Plinii Jun. X. 96. : «Adfirmabant... quod essent soliti stato die ante lucem convenire, carmenque Christo quasi Deo dicere secum invicem, seque sacramento non in scelus aliquod adstringere, sed ne furta, ne latrocinia, ne adulteria committerent... quibus peractis morem sibi discendi fuisse, rursumque coeundi ad capiendum cibum promiscum tamen et innoxium»... A szöveg a gyülekezés jellegére vonatkozóan homályos, ami könnyen érthető abból, hogy egy pogány nem ismervén eléggé a keresztény szervezkedés eléggé titkolt formáit, azt pontosan megnevezni nem is tudta. A két gyülekezés megkülönböztetése azonban így is nagyon világos. A második gyülekezés meg nem határozott ideje egy olyan kutatótól, mint Plinius, ki az elsőnek idejét gondosan megjelöli, elfogadhatóan igazolja, hogy az nem volt a nap egy bizonyos órájához szorosan kötve, pl. este. Vannak, akik a Plinius-féle első (ante lucem) gyülekezésre hivatkozva, a vasárnapi liturgia első részének vigiliás karaktert tulajdonítanak (v. ö.
