Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Artner Edgar: A Pázmány-egyetem jubileuma a liberális korban
248 ARTNER EDGAR a létért, hanem jóformán állandóan védekezésre volt utalva saját táborában azokkal szemben, akik külön katolikus egyetem felállításának hangoztatásával akaratlanul is előmozdítóivá lettek a Pázmány egyetem dekatolizálásának. Nem tudjuk, vájjon milyen irányban fejlődött volna egyetemünk, ha azokban a válságos években a magyar katolicizmus meg nem oszlik e kérdésben, de annyi tény, hogy karunk akkori tagjait nagy elismerés illeti, amiért jóformán teljesen magukra hagyatva megőrizték a hittudomány pozícióját az ország első egyetemén s így látszólagos előnyök s bizonytalan kísérletezések helyett megmentették a jövő nemzedékek számára Pázmány örökségéből azt és annyit, ami és amennyi az akkori viszonyok közt egyáltalában meg volt menthető. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy éberségük révén a katolikus érdekek az egyetemen belül sokkal nagyobb arányban védettek meg, mint a közélet egyéb területein. Csak fel kell lapoznunk az akkori években a hittud. karból kikerült rektoroknak s dékánoknak évmegnyitó s ünnepi beszédeit, a karunknak mintegy félhivatalos lapját képező Religió évfolyamait s meg fogjuk látni, mekkora bátorság, mindenre elszántság kellett ehhez. Mikor a legmagasabb méltóságok hordozói is csak félve merték szóra nyitni ajkukat, a pesti hittudományi kar tagjai bátran síkraszálltak a tiszta katolikus felfogásért. Ez a megalkuvás nélküli gerincesség azóta vált hagyományossá karunkban. Nézetünk szerint azonban túlzás lenne ennek a körülménynek tulajdonítani, hogy míg az előző korszakban feltűnő sűrűn emelkedtek a hittudományi kar volt tagjai a püspöki székekre, ettől fogva mind a mai napig ez rendkívüli kivétellé vált. Az 1884—85-i jubileumi évben négy volt kari tag ült hazánk főpapi székein : Samassa egri érsek, Zalka győri, Schopper rozsnyói, Dulánszky pedig pécsi püspök volt. 1886-ban Palásthy esztergomi segédpüspök lett, 1888-ban pedig Hornig veszprémi püspök. Ez azonban csak merőben külső fény volt, amelyből sem az egyetemnek, sem karunknak különösebb előnye nem volt. A való helyzetet a statisztika tárta fel s karunk akkori tagjai nem vádolhatok rövidlátással, mintha a később valóban bekövetkezett veszélyt előre nem látták volna. A jubileumhoz közel eső esztendőről szóló egyik laptudósításban pl. ezt olvassuk : «A budapesti k. m. tud. egyet. f. hó 12-én tartotta a folyó tanév szorgalmi idejének Te Deum-át. A rektoron és 3 dékánon kívül 3 hittudománykari tanár és 3 tanár a világi karokból képviselte a 200-nál több tagból álló tanárkart. A jelenvolt 3 világi tanár közül is csak 1 volt ny. r. tanár. Az ifjúság távolléte által tündöklött. Még jó, hogy vasárnapra volt kitűzve az ünnepély, mert a szép egyetemi templom köznapon csak úgy kongott volna az ürességtől. Pázmány a kát. vallásosság ápolása végett alapította egyetemünket. íme így ápoltatik ott a kát. vallásosság! 1416 vallásilag magára hagyott katolikus ifjú mellett már 1061 zsidó élelmeskedik
