Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Ivánka Endre: Nyssai Szent Gergely mint a keresztény misztika úttörője
246 IVÁNKA ENDRE Nyssai Szent Gergelynél azt az egyesülést jelenti, melyet a szeretet a szerető és a szeretett között létrehoz.1 Mindenesetre helyes Bardenhewernek az a megállapítása (Gesch. d. Altkirchlichen Literatur III, 211), hogy Nyssai Szent Gergelyt, mint misztikust, eddig nem eléggé méltatták. De igazságtalanság lenne, ha azt állítanánk (amit Bardenhewer ugyanott meg is tesz), hogy ő misztikájával teljesen a neoplatonizmus gondolatkörében mozog. Igaz, hogy a neoplatonizmusból indult ki és annak hagyományait folytatta. De nem szabad egyoldalúan a neoplatonizmustól való függőségét hangoztatnunk, ahelyett, hogy a fősúlyt arra az új értelmezésre vetnők, melyen az ismert neoplatonikus gondolatok nála átmentek. Ő volt az első, aki ezeket a gondolatmeneteket, melyek azután az ú. n. Dionysius Areopagita művein keresztül az egész keresztény középkorra hatottak, a platonikus lélektannal való kapcsolatukból kiemelte és így alkalmasakká tette arra, hogy egy keresztény misztika-elmélet alapjaivá váljanak. Ő volt az, aki ezekben a gondolatokban, melyek platonikus és neoplatonikus értelmezésükben éles ellentétben álltak a keresztény lélektannal, felismerte a bennük rejlő igazságtartalmát és ezeken először egy igazán keresztény misztikát épített fel. Ilyen értelemben mondhatjuk őt joggal a keresztény misztika úttörőjének. Ivánka Endre. 1 MPG XLIV 116.
