Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Ivánka Endre: Nyssai Szent Gergely mint a keresztény misztika úttörője
244 IVÁNKA ENDRE ebben a szemléletben nem mint valami, szellemi szemünk előtt levő tárgyat látjuk. .. hanem, aki a szívét a teremtéshez való ragaszkodástól megtisztítja, az saját szellemi szépségében és tisztaságában látja az isteni lény képét.1 Aki saját magát látja, önnönmagában látja vágyakozásának tárgyát... és így saját tisztaságát megszemlélve, a hasonmásban az ősképet látja ... Ilyen értelemben mondhatjuk : amit kerestek, bennetek van».1 2 A tükörről vett hasonlat itt is előfordul ; azonban most már itt nem azt hangoztatja Nyssai Szent Gergely, hogy a tükör tisztasága elegendő arra, hogy benne a kép felvillanjon, hanem azt, hogy az, ami felvillan, csak kép, de az őskép teljesen megfelelő és hű képe. Ugyanezeket a szavakat magyarázta Nyssai Szent Gergely a de virginitate című könyv végén is — és ez a párhuzamosság még érezhetőbbé teszi a gondolatok különbségét. A lélek tisztasága ott, a de virginitate-ban, előfeltétele a szemléletnek, most a szemlélet tárgyává lett. De ezen a tárgyon keresztül válik ismerhetővé az Isten, mert a lélek tisztasága semmi más, mint az Isten iránti szeretet, mely a lelket magát Istenhez hasonlóvá teszi. Az a kimondhatatlan, elgondol- hatatlan titok, melyet a lélek saját mélységében megőriz3 és amely egyedül tesz tanúságot az Istenről, ha minden látható, elképzelhető és gondolható valóságot már elhagyott — ez semmi más, mint az Isten iránt való szeretet, ami benne él. «Ami a lélekben megmarad, mondja Nyssai Szent Gergely, «akkor, amikor más minden kép, minden fogalom elégtelennek bizonyult a megismerhetetlen Isten megragadására, az pedig csak a megismerhetetlen Isten után való vágyakozás, a láthatatlan Isten iránt való szeretet».4 Az Isten megismerésének problémája ilymódon az Isten szeretetének belső, misztikus élményében találja megoldását, a platonikus ismeret- elméletből keresztény misztika lett.5 Hogy ez így van, hogy Nyssai Szent Gergely tényleg erről az élményről beszél, ezt mindennél jobban bizonyítja az a hely, ahol ő a Canticum következő szavait6 magyarázza: «A város őrei megvertek és megsebesítettek engemet». A lélek, mely Isten szavának hallatára elindult, azaz önmagába fordult, hívja Őt, akit nem lehet néven nevezni. A város őrei azt mondják, hogy az elérhetetlen után vágyódik, a megfoghatatlant keresi. Ekkor a vágyakozás remény1 MPG XLIV 1269. 2 MPG XLIV 1272. 3 MPG XLIV 732. 4 MPG XLIV 892. 6 Hogy a későbbi keresztény misztika is teljesen ezeken az utakon jár és így értelmezi a keresztény misztikus Istenélményét, ennek megerősítésére — többek között — például az Etudes Carmélitaines (17, I. avril 1932.) két cikkére hivatkozhatom : J. Maritain, Sur l’égalité d’amour entre Dieu et l’âme d’après saint Jean de la Croix (pg 1—18.) és I. Lhermitte—F. X. Macquart, Le Riêve et l’Extase mystique III. Ce que la Théologie dit de l’extase (pg 65—81). 6 Ct 5, 7.
