Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Ivánka Endre: Nyssai Szent Gergely mint a keresztény misztika úttörője
is minden teremtett, véges tárgytól és a tiszta szellemihez, Istenhez való irányulását, az Isten iránt való szeretetet. «Amilyen tárgyat szeretünk, ahhoz lelkűnkben hasonlókká válunk ... akár a jó, akár a rossz felé fordul a lélek, a szeretett tárgy mindig valamiképpen belevegyül a lélekbe» mondja Nyssai Szent Gergely Eccl. 3, 8 magyarázatában. Ugyanúgy alakult át a gondolat a «de anima et resurrectione» című műben. A lényegbeli egységből Isten és a lélek között, Istennek a lélekben való subsztanciális jelenlétéből itt már egy olyan rokonság lett lélek és Isten között, melyből a léleknek Isten iránt való szeretete fakad és ez a szeretet az, ami a lelket Istenhez hasonlóvá teszi. «Mert az isteni szépség szükségszerűen magához vonzza mindazt, ami feléje fordul» mondja Nyssai Szent Gergely1 és így a lélek szükségszerűen emelkedik az Isten felé, amint a földihez, a teremtett világhoz való ragaszkodást legyőzte magában.1 2 A teremtett világtól való elfordulásban, az Isten felé való irányulásban most már nem csak az a fontos, hogy ez az idegennek a lélekből való eltávolítása, hanem első sorban az, hogy ez a léleknek az Isten iránti szeretete. A negatívumból pozitívum lett. És amennyiben ez az Isten iránt való szeretet egyúttal isteni kegyelem is — igaz, hogy ezt Nyssai Szent Gergely nem választja el kellőképpen «a léleknek a szellemi szépséghez való veleszületett szeretetétől»3 4 — úgy most már jogosan lehet azt mondani, hogy a lélek a kegyelem besugárzása folytán világossá, azaz Istenhez hasonlóvá válik* Mert a kegyelem most már nemcsak a régi, természetes állapotnak a helyreállítása, hanem egy új, természetfölötti állapot teremtője ; benne, illetve a lélekben való működésében áll a léleknek Istenhez való hasonlósága. Ami most már az Isten megismerését illeti, újra érvényesül, de egészen újított értelemben a régi platonikus alapeszme : Hasonlót csak hasonló ismerhet meg. Még a de virginitate című könyvében Nyssai Szent Gergely ezzel a megtisztult léleknek Istenhez való természetes hasonlóságát bizonyította,5 most abban az értelemben alkalmazza, hogy a kegyelem az, ami a lelket Istenhez hasonlóvá teszi.6 Ha a lélek önmagába fordul és így az Istent látja, ez nem azért van, mintha az Isten lényegében mindenkor jelen volna és csak akkor válna láthatóvá, hanem azért, mert ez az önmagába való fordulás semmi más, mint az Isten iránti szeretet, mely, mint a kegyelem működése, Isten hatása és ezért Istenszerű és Istenszerűvé, Istenhez hasonlóvá teszi a lelket is. «Úgy vélem» — mondja Nyssai Szent Gergely a «Boldogok a tisztaszívűek, mert az Istent látják» egy későbbi magyarázatában — «hogy az Istent 1 MPG XLVI 89. 2 MPG XLVI 93. 3 MPG XLIV 769, XLVI 288. 4 MPG XLIV 792. 5 MPG XLVI 368. 6 MPG XLVI 717. NYSSAI SZENT GERGELY MINT A KERESZTÉNY MISZTIKA ÚTTÖRŐJE 243 16*
