Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 237 A hét és a sabbat az izraelitáknak emberemlékezet óta létező két intézménye, s az ő szemükben az időnek hétnapi időszakra való beosztása, nemkülönben a hetedik nap megszentelése isteni világtörvény érvényével bír. Az a törvény, amely az emberi cselekvési szabályozza, tulajdonképpen az égi törvénynek vetülete a földre. Nem ezen a kereten van a hangsúly, hanem azokon a valláserkölcsi igazságokon, amelyek benne megjelennek és a teremtett világnak a Teremtőhöz való viszonyát tárják az olvasó szeme elé.1 A kérdés velejéig hatolnak A. Deimelnek, a pápai bibliai intézet hírneves asszirológusának legújabb kutatásai.1 2 Deimel az Enuma elis szövegét szedi szét s gondos szövegelemzéssel reávilágít azokra a kétségbe nem vonható nagy eltérésekre, amelyek nemcsak az eszmék, a tanítások (egyistenhit, teremtés, az ember teremtésének célja stb.), hanem irodalmi szempontok, szerkezeti elemek, anyagelrendezés tekintetében is fennállanak a bioliai teremtéselbeszélés és az Enuma elis között. így mindjárt a két elbeszélés első mozzanataira hivja föl figyelmünket és nyomatékozza azt az eddig kellőképpen nem értékelt megfigyelést, hogy a Bibliával ellentétben az Enuma elis nem ismeri a káoszt mint minden létezőnek alaktalan ősanyagát az elbeszélés élén. A babiloni mítosz elején Ab-zu (= a megismerő atya) és Tiámat (= a tenger) szerepel, kikben a sumérok és tanítványaik, a sémi népek értelemmel és akarattal fölruházott isteni lényeket láttak és nem zűrzavaros káoszt, alaktalan masszát. Ab-zu az atya, Tiámat pedig mindennek ősanyja. Káosznak legföljebb ezeknek az isteneknek a holttestét lehetne tekinteni, amelyből fiaik és gyilkosaik megalkották a felső és az alsó világot. A káoszfogalom az Enuma elis olvasására eszünkbe sem jutna, ha a Biblia és egyéb Babilónián kívül eső források nem beszélnének róla. Viszont a Biblia sem tud ama hét világténő\, amelyek mindegyike mint megszemélyesített istenség jelenik meg az Enuma elisben. Ezek az istenek Ab-zu és Tiámat leszármazottai. 1. Lchmu = az új világosság ; 2. Lahamu = a világosság szülőanyja (a sötétség?) ; 3. Ansar = a felső világ ; 4. Ki-sar = az alsó világ ; ez utóbbiak fia : 5. An = az ég ; tőle származott : 6. Nu-dim-mud = a (művésziesen) alkotó isten, a föld és az alsó félgolyó istene, az An-nak megfelelő isten az alsó világban ; és 7. En-lil, a levegő-tér istene. Az ő helyére az Enuma elis- ben Marduk-nak, Bábel főistenének neve került.3 Az Enuma elis három részre oszlik: 1. az istenek (a világterek), 1 I. m. 000. o. 2 «Enuma elis» und Hexaemeron. (Sacra Scriptura Antiquitatibus orientalibus illustrata. 5.) Rom, 1934. 3 I. m. 23. és 34. sk. o.
