Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet

A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET.

II. Értelmezése.1

Lagrange már 1896-ban mondja, hogy az olvasóközönség meg- csömörlött a Genezis 1. fejezetének értelmezésétől.1 2 ZapletaL 1902-ben elnézést kér, hogy annyira elcsépelt témát választott.3 S mindketten a legnagyobbfokú érdeklődést váltották ki dolgozatukkal.

A hatnapi teremtéselbeszélés értelmezése mindig időszerű marad. Misem igazolja ezt szembetűnőbb módon, mint az az élénk figyelem, amellyel a gondolkodó ember mindenkor szemmel kísérte a világkeletkezés titkainak feltárását, és az a lázas kutatás, amellyel a hívő ember a Biblia tanításai s a természettudomány és űjabban az irodalom- és vallástörténet megállapításai között a harmóniát megtalálni igyekszik. A hatnapi teremtéselbeszélés értelmezésének változatos történetét főleg ez a két tényező inspirálja.

* * *

A) A bibliai teremtéselbeszélés magyarázásában a mai napig három fázis állapítható meg.

1. Az első a 17. század végéig terjed. Eddig a korig a szentírás- magyarázók lelkét sem természettudományi (geológiai, paleontológiái stb.), sem irodalom- és vallástörténeti problémák nem zaklatják. A szentírási szöveget többnyire első és szembeszökő értelmében veszik még a természettudományt érintő kérdésekben is. Ha itt-ott el is térnek a szószerint való értelmezéstől (mint a hatnapi teremtéstörténetben pl. Philo, Clemens Alexandrinus, Origenes, Nyssai szent Gergely, Szent Ágoston stb.), erre őket bölcseleti, avagy teológiai praemissák, avagy konkordista törekvések viszik reá, vagyis azon iparkodnak, hogy összhangot állapítsanak meg az egyes, ugyanarról a tárgyról szóló szentírási részek között.

Ennek a fázisnak az embere önmagában nézi tehát a szentírási szöveget ; a kívülálló problémákkal való harmonizálásra márcsak azért

1 Az elsó' közleményt 1. Theologia. II. 1. 31. skk. o.

2 Revue Biblique. 1896 (V.). 389. o.

3 Der Schöpjungsberich*. Regensburg, 1902. Előszó.