Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szamek József: A Szentlélek és a természetfölötti élet Scheeben theologiájában
208 SZAMEK JÓZSEF származik. Tehát hivatása a teremtménynek : ismerni az Istent az Igében és szeretni a Szentlélekben. S ennyiben a természetfölötti élet lényegesen szentháromsági vonatkozású. De nemcsak a forma- és cél-ok, hanem a létesítő, érdemszerző és minta-ok rendjében is a Szentháromsághoz vannak kapcsolatai ennek az életnek. Ezeket a kapcsolatokat most nem részletezzük, csak arra utalunk, hogy a szentháromsági küldésekkel építi ki az Isten ezt az életrendet. S amennyiben itt létesítő-oksági működésről van szó, a theologia hangsúlyozza a tételt : opera SS. Trinitatis ad extra sunt communia — a szentháromsági személyek kifelé nem nyilvánulnak meg a maguk személyes jellegében, hanem csak az egy, osztatlan isteni lényeg. így a megtestesülésnek és a kegyelemnek is a teljes Szentháromság a létesítő oka. Mindamellett lehet és szokás ezeket a műveket egy isteni személlyel kapcsolatban emlegetni, egynek tulajdonítani. De az ilyen tulajdonítmány (appropriatum) nem tévesztendő össze a személyes jeggyel (proprium). Az első mind a három személyről teljesen egyenlően állítandó s csak azért szokás az egyik személlyel kapcsolatban emlegetni, mert annak személyes jegyével valami hasonlatosságot mutat. A proprium azonban csak bizonyos személyről állítható és semmi esetre sem mind a háromról. Már most a természetfölötti életnek az egyes lelkekben történő kialakítását, a megszentelést a theologiai közfelfogás a Szentiéleknek tulajdonítja. Ugyanígy jár el a megszentelő Istennek a lélekben való különleges jelenlétével, a bennlakással is. A teljes Szentháromság lakik ott, mint fölszentelt templomában, de azért a Szentlélek bennlakásáról szokás beszélni abban az értelemben, hogy a bennlakás appropriatuma, de nem propriuma a harmadik isteni személynek. Ezzel szemben állítja föl Scheeben azt a tételét, hogy a bennlakás propriuma a Szentléleknek, a szó szoros értelmében vett személyes sajátja. Ilyenféle gondolat néhány más theologusnál is fölvetődött már,1 forma szerint azonban csak a Tridentinum utáni időben. Scheeben elgondolása legtöbb hasonlatosságot Passaglia és Schrader véleményével mutat. A Szentlélek és a természetfölötti élet összefüggésének az általános theologiai felfogáson túlmenő problémáját mindenesetre Passaglia látja meg először pontosan s ő hoz rá először kiegyensúlyozott feleletet. De a feleletben elsősorban a pozitív (szentírási és hagyományi) megalapozásra néz. Scheeben ezzel szemben a spekulatív alapokat építi ki. S épen a lényegében spekulatív hozzáfogás eredményeként nála a probléma és megoldás sokkal gazdagabb és mélyebb szétágazású : egész theologiája magán viseli ennek a különvéleménynek nyomát. * * * 1 Lombardus, Petavius, Lessius, Thomassinus, Passaglia, Schrader, Schell, Scholz, Hurter.
