Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Aistleitner József: Rasz Samra
RASZ SAMRA 201 S ekként felelt az istenek fia, Mót : «Mi a kívánságod, (te) szűz Anat? Elmentem én (is) és félrevetettem Minden \r (ékszert?) a föld belsejébe, Minden gó' (ékszert?) a mezők belsejébe ! Elfogy a lélek az emberek között, Elmegy a föld embereinek lelke a Puszta föld «Kedveseihez», Az Öldöklő Oroszlán mezejének «Szépjeihez», (Ahol) én vagyok a fejedelem ! Úgy bántam el Aliján Baallal szájamban, mint a báránnyal, Úgy (bántam el vele) torkomban (?), mint a gidával ! Az istenek világítója, a perzselő Sps ragadta el őt ! Nincsen gyógyfű Mótnak, az istenek fiának kezében !» Amennyiben e nehéz helynek értelmét helyesen adtuk vissza, Mót gondolatmenete a következő : Az Alvilág fejedelme elismeri, hogy a perzselő Nappal egyetemben őt is felelősség terheli a növényzet istenének, Boáinak haláláért ; a Nap a növényzetet kiszárította, a Halál pedig elemésztette ; ő a megtörténteket fájlalja, sőt gyászt is ölt miattuk ; miként Ereskigal a babiloni /stár-mondában, ő is fájlalja az emberiségnek ezzel kapcsolatos ernyedését és pusztulását, de mint afféle halálthozó istenség, nem tud életrekelteni. — A szöveg ezután így folytatódik : Elmúlt nap-nap után ; Napok és hónapok múlva megillette a szeretet Ariat-ot ; Amilyen a vadbika szíve az ő borjához, Amilyen az anyajuh szíve az ő bárányához, Olyan volt Anat-nak, Baal «Lakóhelyének» szíve. Megragadta az istenek fiát, Mótot, Szétszelte karddal, megrostálta szitával, Elégette tűzben, megőrölte malomban, Elszórta a mezőn, Eledelül szórta húsát a madarak elé, Hogy feleméssze az erdő szárnyasa-------------A nat bosszújának módja mutatja, hogy az Alvilág ura egyszersmind gabonaistenség is volt. V. ö. a szintén chthonikus Demeter görög istennőnek hasonló jellegét. Nagyobb hézag után a költemény AB. I. col. 3—4-ten Baalt már úgy vezeti be, mint halottaiból feltámadt istenséget. A feltámadás tényéről Anat, a hűséges nőtestvér tudomást szerzett és megviszi az örömhírt Élnek : «--------— és íme életrekelt Al[iján Baal] É s ime megvan Zebul, [a föld] ura üde egészségben.
