Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
168 SCHÜTZ ANTAL A voltaképpeni fölszabadító tett azonban más volt. Hiszen a hit sajátos területét, a skolasztika szolid és gazdag örökségét mások is föltárták, sőt energikusan megvédték, nevezetesen F. J. Clemens, K. Schätzler, és főként J. Kleutgen. Azonban Scheeben volt az, aki nemcsak szuverén tudással és teológiai szabatossággal, hanem egyben nagy eredetiséggel és termékenységgel megmutatta, hogy ez a skolasztikái teológia alkalmas, sőt egyedül alkalmas a katolikum sajátos jellegének tudományos képviseletére a romanticizmus és idealizmus színe előtt. Nemsokára alkalma nyílt Scheebennek ezt az elméletileg kiépített és körülbástyázott teológiáját összemérni az élettel. Nemcsak a hitélettel. Hiszen csak természetes, hogy az a bensőséges és lángoló lelkiség, mellyel a teológus elragadtatva látta meg a katolikum páratlan természetfölötti értékeit és szépségét, a buzgóságban égő papot is sürgette, hogy a megtalált kincset ne kösse keszkenőbe. A «Natur und Gnade» hatalmas teológiai gondolatait a lelkiélet számára folyósította «Die Herrlichkeiten der göttlichen Gnade» címen, 1862.1 Ugyanezt készült megtenni a «Mysterien»-nel. Akkor azonban már kitárult az az aréna, hol teológiájának fegyvereit össze kellett mérnie a régebbi iskolával egy hirtelen időszerűvé lett központi kérdésben. A vatikáni zsinat egybehívása példátlan izgalmakat keltett és óriási ellenkezést váltott ki. Szócsöve Döllinger lett. Páratlan történelmi erudíciójával szemben Hergenröther még csak tudott hasonlóval fölvonulni ; dialektikájával, tollának fürgeségével, frisseségével, szarkazmusával már egyáltalán nem tudta fölvenni a versenyt. Amint korábban a tübingeniek és bécsiek spekulatív mélységével és lendületével szemben valamennyire alul maradt Kleutgen, középkori teológiai erudíciója dacára, és amint akkor Scheeben spekulatív f elsőbbsége volt az, mely kiegészítette Kleutgent, éppenúgy most is csak az ő biztos teológiai látása, melyet a legteljesebb történeti tanultság támogatott,éles logikája, fogyhatatlan munkabírása, csattanós írásmódja tudta kivédeni Döllinger félelmes pengéjét. Itt már nem a titkok rendszere, nem az egész természetfölötti rend volt kérdésben, hanem ennek a természetfölötti életnek történeti szerve, az Egyház és annak feje, s nevezetesen a magisterium-nak leginkább a történelembe markoló és a történeti tényeken tükröződő karizmája, a tévedhetetlenség. Scheebennek az ő szabatos teológiai álláspontja biztos talajt adott a harcban Döllinger historizmust súroló pozitivizmusával szemben ; erudíciója pedig lehetővé tette számára, hogy minden történetileg támogatott konkrét nehézségben azonnal fölvegye az odadobott kesztyűt. Egy évtizednél tovább szinte egymaga tartotta és pedig becsülettel, sőt diadalmasan a frontot Döllinger portentum tudáspektive dargestellt. 1865. 2. kiadás jelentős önkényes szövegváltoztatásokkal L. Küppertől 1898, a 3. 1911-ben (és a változatlan 4.) valamivel jobb közelítésben az eredetihez A. Rademachertől ; végre a Matthias Grünewald Verlag újból hozzáférhetővé tette az első kiadás hiteles szövegét 1926. 1 A 6. kiadástól kezdve A. M. Weisz önkényesen változtatott kiadásában, 1897. A budapesti központi szem. Magyar iskolájának fordításában megjelent «Az isteni kegyelem fölsége» címmel.
