Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
Szemle Scheeben. 1835—1888, Száz éve, hogy született (márc. 1), majdnem ötven éve, hogy meghalt (júl. 21). Alakja tehát már benneáll abban a történeti távlatban, ahonnan meg lehet ítélni nagyságát. Hozzá méltó monográfiája ugyan nincs,1 de a kompendiumszerű ismertetések ma már szinte tudományos közvélemény jellegével úgy minősítik, hogy a 19. század egyik legkiválóbb hittudósa. Sőt itt-ott megteszik egyenest a 19. század legnagyobb teológusának. Ügy gondolom, ez az utóbbi értékelés felel meg a valóságnak. A szellemi nagyság követelményei : nagy szellemi képességek és fölkészültségek, a nagy történeti szellemi föladatok nagylelkű, eredményes fölkarolása és maradandó nagy alkotások. Ezeket a kritériumokat hogyan valósítja meg Scheeben nagyobb arányokban, mint századtársai? Egyéniségén már kortársai kiemelnek két vonást : óriási erudícióját és kivételes spekulatív tehetségét. Ami az elsőt illeti, csakugyan századokkal kell visszamenni, míg elméleti hittudósban ilyen erudíciót találunk. Hogy kitűnően ismeri a Szentírást és a szentatyákat, nem is annyira föltűnő Möhler, Döllinger, Klee korában. De ritka volt akkor az egész skolasztikának, és még ritkább a Tridentinum utáni teológiának az a szinte szédítő ismerete, mely már első műveiből árad. Emellett tüzetesen tájékozott volt korának teológiai irodalmában, és aránylag jól ismerte a korabeli filozófiát. Kár, hogy ezzel a páratlan tartalmi tudással nem tartott lépést történetkritikai iskolázottsága és érzéke. Mikor az ő korában a kritikai kérdések és követelmények már rég kinőttek a racionalista gyermekcipőből és kezdtek fölszivódni a methodologia docta perennis-be ! Ezt az óriási erudíciót termékeny munkára fogta szilárd és biztos teológiai álláspontja, melyet Rómából hozott, és joggal emlegetett spekulatív tehetsége, mely arra képesítette, hogy erudiciója hatalmas történeti anyagából kiemelje a vezérlő eszméket, a korkérdésekben meglássa a teológiai össze1 Már ezért is külön hálára köteleznek a Collegium Germanico-Hungaricum növendékei «Matthias Joseph Scheeben 1835—1935» Romae (130, via s. Nicolo da Tolentino 8) című kiadványukkal. E kiadvány első dolgozata (B. König) latinul rövid áttekintést nyújt Scheeben életéről és működéséről; a második, «H. Schauf: Die Lehre von der Einwohnung d. h. Geistes bei Passaglia u. Schrader, értékes adalék a 19. század dogmatika-történetéhez» ; az utolsó, «A. Erőss: Scheebens Gnadenlehre in ihrer ersten Fassung», ígéretes kezdeményezés Scheeben fejlődéstörténetéhez. Méltó módon ünnepük így nagy elődjüket, ki 7 tanulóév után 1859-ben került vissza hazájába, a kölni egyházmegyébe. 1860-ban Geissel kinevezte a kölni szemináriumba a dogmatika tanárává, s az maradt haláláig.
