Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Teller Frigyes: A zsidó és a görög zene hatása a liturgikus énekünkre
158 TELLER FRIGYES A rómaiak az etruszkoktól tanulták nagy vízépítési jártasságukat, mellyel tavakat csapoltak le, mocsarakat szárítottak ki és amelynek látható maradványai a részben még ma is használatban álló vízvezető müvek. A római síremléképítészetben, melynek hatalmas arányú mérete ma is megbámulható Augusztus (XVI. századig a Colonnák vára, ma hangversenyterem) és Hadrián (a mai Angyalvár) császárok síremlékeiben, kétségkívül a monumentalizált és ünnepélyességet kifejező etruszk síremlékstílus remekműveit láthatjuk. (Kr. e. VII.) A római Cloaca Maxima, a Colosseum, a cirkuszok és a császári paloták grandiózus romjai valamennyien az etruszk építőművészet maradéka. Az etruszk művészet jellegzője továbbá a rómaiak ábrázoló művészetének ikonografikus (képszimbolika) és realisztikus törekvései. Miként az etruszk portrészobrászatban, úgy a rómaiban is az egyéniségnek valóságratörekvő megjelenítése bámulatos. A művészet a személyiség kifejezésének szolgálatában áll, ellentétben a hellenisztikus idők görög portréival, melyek nagyon bonyolult módon a típus ábrázolásánál tovább nem jutottak, mert a hellén szellem, miként zenéjében, úgy itt sem tudott szabadulni a spekulatív kategóriáktól, és a testet logikai téridomba állítva elvontan ábrázolta. Így a római birodalom polgári és történeti életének vetülete, lényegi ellentétben a görög idealizáló, puha, nőies törekvéssel, abban az őszinte, a mindennapi élet háziasságának és banalitásának inkább megfelelő verizmusban nyilatkozik, mely Etruria ábrázoló művészetében Kr. e. a IV. századtól fogva töretlenül uralkodott a maga férfias, keményveretű acélosságában. Etruszk utánérzéseket állapíthatunk meg továbbá a római szarkofágok típusában, különösen a Severusok kora után, főként ami az elhúnyt személyének ábrázolását vagy maszkját illeti a szarkofág fedőjén. Azt a jelenséget pedig, hogy az etruszk elemek inkább feltalálhatok a rómaiak szobrászatában, mint festészetében, az a körülmény okozta, hogy az etruszk festőművészet akkor jutott el Rómába, midőn a római nép életének utolsó szakában már a kimerülés terméketlen óráit élte.1 Amint a rómaiak művészetére, úgy a társadalmi életükre is jótékonyan hatott az etruszk befolyás. A görögökkel és a keleti népekkel szemben az etruszkok a nőt nagy tiszteletben tartották és a későbbi római joggal ellentétben a nő nagy szerepet vitt a római közéletben. A nő morális tisztelete továbbfolytatódik és megteremti a római matrónakultuszt, mely alkalmas előkészítője volt a későbbi kereszténység Mária- tiszteletének. Az etruszk jog matriarchalizmusa a római jog patriar- chalizmusával szemben még a gyermeket is az anya nevével nevezte. 1 O. Montelius : La civilisation primitive en Italie depuis l’introduction des métaux. II. Stoccolma. 1904. 68., 122., 210. stb. 1. — P. Ducati : Storia dell’arte etrusca. Firenze. 1927. I. 4. f. —J. Martha: L’art étrusque. Paris. 1889. — Enciclopedia Italiana. XIV. k. 583. 1.