Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Fráter Lénárt: Hunyadi János eredete
128 FRÁTER LÉNÁRT Sajnos, a rendelkezésre álló források miatt a történelmi kutatás — bármilyen lelkiismeretes és mélyreható legyen is az — nem is juthat más eredményre, hacsak módszert nem változtat. Mert mi áll itt a kutató rendelkezésére? Első sorban az az anyag, amelyet a kortársak írtak, vagy legalább is azoknak tulajdonítanak. Ez mindenesetre elsőrangú kútforrás volna, de a jelen esetben igen-igen megrostálandó. Ugyanis : vagy a Hunyadi-ház jóbarátai, vagy ellenségei írták. Márpedig úgy a hízelgés, mint a harag és a gyűlölet egyaránt túloz, tehát egyik sem megbízható. Még kevésbbé megbízhatók a hosszú évtizedek vagy pláne évszázadok utáni feljegyzések. De itt vannak az ugyanazon korból, illetékesek kezéből eredő oklevelek is. Az oklevelek egy részének azonban nagy szépséghibája van. Ugyanis előre bemondották, hogy ilyen meg ilyen okleveleket fognak találni. (Török : 3. ért. 31. lap.) Márpedig az ilyen előre megjósolt okleveleknek az igazi történelmi kutató szemében meg van a maga különleges értéke. Ezt az értéket és értékelést szem elől téveszteni igen nagy hiba. De meg igen nagy, sőt a legnagyobb hibába estek a kutatók azzal is, hogy ennek a történelemben párját ritkító nagy hősnek az eredetében is valami rendkívülit, valami nagy titokzatosságot, valami meglepő különlegességet gyanítottak. Azt keresték és azt várták ! Azért született meg tízféle elmélet eredetének megmagyarázására, bár — akár észrevétlenül vagy jóhiszeműleg, akár szándékosan, de — teljesen eltér min- denik az V. László által megadott tényéktől. Ezek pedig, hogy ősei birtokos magyar nemesek voltak, a magyar királyok adományából vagy legalább is engedélyéből címerhasználati joggal, több nemzedéken keresztül. Ezek azok az adottságok, amelyekre a kutatásnak el kell jutnia, ha tud. Ha pedig ezekre eljutni nem tud, akkor ezekből kell kiindulnia. Mi a kutatásban ezt a módszert követjük. Szigorúan szem előtt tartjuk a megadott alapot, az alapvető tényeket : birtokos magyar nemesi család, címer használati joggal, több, tehát nem egy-két nemzedéken keresztül. Tehát, hogy úgy mondjam, «birtokon kívül», vagyis nem a meglevő oklevelekből indulunk ki, hanem egy olyan családnak történetéből, mely a fenti adottságoknak megfelelni látszik. Vájjon hova vezet ez? Ezen gondolatot pedig megadta az a legújabban megtalált oklevélmásolat, mely 1837-ben József nádor parancsára négy példányban készült, amelyből kettő még ma is megvan. Az eredetit a váci káptalan őrizte. Az oklevelet Ulászló adta ki 1441 március 12-én, Márványkőnél, hadbamenet alkalmával. Ezen oklevél értelmében János, a verebélyi vajda fia és Boldizsár, az ő unokatestvére, valamint ennek fia, György, beiktatandó Sápon, Külső-Zolnok vármegyében. Ezzel kapcsolatban kiinduló pontunk az az 1403-ból való síremlék, mely ma is látható a mátraverebélyi ősrégi templomban. A temp-
