Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)

Tóth Tihamér: A cselekvő (pozitív) eugenika

A CSELEKVŐ (POZITÍV) EUGENIKA.

Amit lapunk legutóbbi számában a selejtező (negatív) eugeniká- ról mondottunk, annak nyomán könnyen az a benyomás keletkezhetnék, mintha a katolicizmus az eugenikának útjait semmikép sem helyeselné ; pedig tulajdonképen csak a negatív eugenika túlzó eszközeit veti el ; a cselekvő, pozitív eugenika katolikus részről minden segítséget megérdemel. A negatív eugenika csak tagad, akadályokat emel és rombol, a pozitív ellenben épít és erősít.

I. Eugenika és etika.

Határozottan ki kell mondanunk, hogy a pozitív eugenikának nincs szüksége semmi erkölcsileg kifogásolható eszközre, sőt a helyes eugenika és a katolikus etika előírásai mindenben kell, hogy találkozzanak.

Az eugenika csak részben biológiai kérdés, de nem kisebb részben etikai is.

Ámde, ha ez így van, akkor már eleve is gondolhatjuk, hogy a helyes eugenika bizonyára erős támaszra lel a katolicizmusban, az erkölcsös élet legfőbb előmozdítójában és támaszában.

Az az állam, amely a negatív eugenika erkölcsileg elítélendő eszközeivel él, tulajdonképen meghátrál a reáváró feladatok nehézségei elől, a helyett, hogy energikus munkával, pozitív, építő tevékenység által fölvenné a küzdelmet. Aki az eugenikát kizárólag biológiai kérdésnek tartja és minden érték fölé a fajtisztaságot emeli, végzetes zavart kelt az értékek rangsorozatában. Sőt mikor az erkölcsi értékeket háttérbe szorítja, saját maga alatt is fűrészeli a fát, mert hiszen a józan eugenika sokszor oly kemény föladatok elé állítja az egyént, oly követelményeket támaszt vele szemben, hogy annak erkölcsi erős alap nélkül megfelelni nem lehet.

Minden reális eugenikának legelső követelménye tehát az egyénnek és a népnek erkölcsi megerősítése. Minthogy pedig az erkölcsösség a vallásosságból táplálkozik s annak híján megy tönkre, a vallásosság erősítése egyben a legkomolyabb eugenikus tett is.

Mindenki elgondolhatja, mennyit rontott az átöröklési anyagon az a szabados erkölcsi felfogás, amelynek özönvizét a magát az Isten előtti felelősségtől emancipált liberális felfogás zúdította az emberiségre. Aki tehát az emberiséget komoly felelősségérzetre, áldozathozatalra, önfegyelmezésre stb. neveli, egyben a legértékesebb eugenikát is űzi.