Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Balanyi György: Franciscus vir catholicus
«FRANCISCUS VIR CATHOLICUS» 39 nem a protestáns hitújítás, hanem a katolikus benső megújhodás előfutárát kell benne látnunk».1 Abban azonban már nem adhatunk igazat Zarnckénak, hogy bizonyos megnyilatkozásokban ő is protestáns szellemet szimatol. Nevezetesen arra hivatkozik, hogy Szent Ferenc egyes kérdésekben meglepő szabadságot és önállóságot árul el : a péntekre eső karácsony napján nem ismer böjtöt,2 a beteg testvér kedvéért megtöri a böjtöt,3 a szentírásnak kortársainál jóval nagyobb tekintélyt tulajdonít,4 a szentek tiszteletének alig juttat helyet vallási életében5 stb. Csakhogy ezek az ellenvetések magokban semmit sem bizonyítanak, mert egyrészt téves általánosításon nyugszanak, másrészt pedig egészen jelentéktelen, epizódszerű eseményekre vonatkoznak. Azonfelül nyilvánvaló, hogy a karácsonyi jelenetben és a böjt megtörésében inkább hamar hevülő természete és nagylelkű emberszeretete, mint elvi meggondolások vezették a szentet. Egészen bizonyos, hogy egy pillanatra sem jutott eszébe szembehelyezkedni az Egyház tételes törvényeivel. Különösen nyilvánvaló ez a második esetben. Az étkezés befejeztével ugyanis Szent Ferenc így vonja le az eset tanulságát : «Amit pedig az imént tettem, drágalátos testvéreim, hogy t. i. szeretetből együtt ettem ezen testvérünkkel, hogy ne resteljen magánosán enni, azt inkább a helyzet kényszerűségéből és szeretettől ösztönöztetve tettem. Kijelentem azonban, hogy máskor nem fogok így tenni, mivel nem egészen szerzeteshez illő és nem is dicséretes dolog».6 Valamivel nyomosabbnak látszik a szentírásra és a szentek tiszteletére vonatkozó megjegyzés. Szent Ferenc valóban feltűnő tisztelettel viseltetett az Ür írott szava iránt. Apostoli tevékenysége kezdetén és Bernât testvér meghívásakor egyaránt hozzája fordult felvilágosításért.7 Annyira megbecsülte a szent szöveg minden betűjét, hogy szabályzatában külön fejezetben akarta meghagyni a testvéreknek, hogy ahol legkisebb foszlányát is találják, azt késedelem nélkül emeljék fel és tegyék illő helyre.8 Később ugyan 1 Der Anteil d. Kardinals Ugolino an d. Ausbildung der drei Orden d. hl. Franz. Leipzig—Berlin, 1930. 119. s k. 1. 2 2 Cel. 318. 1. 3 Spec. perf. c. 27. i. h. 54. s kk. 11. 2. kiad. 77. s kk. 11. 4 1 Cel. 24. 1. 6 Zarncke i. m. 118. 1. 6 I. h. 7 1 Cel i. h. 26. 1. 8 1 Cel. i. h. 83. Spec. perf. c. 65. i. h. 119. 1. 2. kiad. 180. s k. 1.
