Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. I.

AZ ÓSZÖVETSÉGI <(ÉLET»-FOGALOM

25

és a léleknek bizonyos harmónia praestabilitájára céloz : a Teremtő Salamont kifogástalan alkatú embernek szánta, tehát gondoskodott arról, hogy személyes bűntől szabad, jó hajlamú lelke neki megfelelő, kifogástalan testet éltessen. Abban a témában, vájjon az emberi lélek előbb létezik-e a testnél, vagy mind a kettő egyidejűleg kerül-e ki az Alkotó kezéből, a szerző itt nem kíván határozott állást foglalni. Míg a 19. v. a lélek előzetes létezését látszik megengedni, mint egyik alternatívát, addig a 20. v. ennek fordítottját látszik feltételezni. A két egymástól eltérő felfogást a szerző páXXov §è («vagy inkább») kifejezéssel köti össze és ezzel jelzi, hogy nem kívánja az olvasó felfogását ebben az itt csak mellékes szerepet játszó kérdésben meghatározott irányba terelni.

Gn. 2, 7. úgy írja le az Urat, amint a termőföldből alkotott emberi testbe a rrin nara-ot lehelli, ami nem «élő lelket», hanem az «élet lehelletét» jelenti. Tehát nem úgy írja le az Alkotót, hogy a már élő lelket valahonnét előveszi, mint pl. a szelet a szelek raktárából (Jób 37, 9.), hanem akként, hogy a belehellés egybeesik az élet kezdetével. Ps. 104, 29—30. szintén életet adó lehelletről szól, de olyanról, amely több lényt is éltet egyszerre ; ezzel kapcsolatban szó esik az ellentétes folyamatról, az éltető lehellet (rm) visszaszívásáról is, amely a halállal egyértelmű :

Ha elrejted orcádat megrémülnek (t. i. az emberek és állatok),

Ha visszavonod lehelletüket, kimúlnak

S visszatérnek porukba ;

De ha kibocsátód lehelletedet, létrejönnek,

És megújítod a föld színét.

Világos, hogy mindkét szöveg a teremtmények éltetésének költői, anthropomorphisztikus leírása, és abból nem lehet az ő éltető principiumuknak előzetes, Istenben való egyedi létezésére következtetni.

II. A ■’in gyök eredeti jelentése.

Az élni, élet fogalom jelzésére a héber nyelvben egy gyök : un áll rendelkezésre, amely az ő 3. radikálisát a kaiban hol az y“y igék szabályai szerint kezeli, tehát in perfectummal, hol pedig a tertiae infirmae csoporthoz tartozónak fogja fel, tehát n?n perfectummal. Nem érdekesség nélküli, eleddig alig tárgyalt kérdés, hogy a szóban forgó gyök jelentéskomplexuma minő eredeti jelentésből indulhatott ki.