Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
ÚJSZÖVETSÉQI SZENTÍRÁSTUDOMÁNY 89 az ú. n. caesareai típushoz tartozik, Lagrange véleménye szerint ez a szövegalak egyiptomi eredetű. — Szent Pál leveleiből csak Róm., Filipp., Kol. és Tessz. I. néhány töredéke maradt fenn, talán a III. századból. — A Jelenések könyvéből 10 lap van meg (9, 10—17, 2.), a III. század második feléből. Ugyanezekhez a papiruszokhoz tartozik az az evangéliumtöredék, melyet a bécsi Nemzeti Könyvtár (National-Bibliothek) szerzett meg, és amely Pap. graec. Vindob. 31.974. néven ismeretes. Ennek a papirusznak mindkét oldalán, 37 + 35 sorban Mát. 25, 41—26, 39-nek apró töredékei olvashatók. A szöveg az antiochiai recensiót követi, és az A meg a W kódex szövegével mutat rokonságot. (Revue Bibi. XLII. 1933. 402—404. 1.) Az újonnan felfedezett papiruszok legnagyobb fontossága abban áll, hogy tanúbizonyságuk szerint már a 11. században, tehát az apostoli kor mesgyéjén is az egyház ugyanazt a szentírási szöveget használta, melyet a későbbi kódexek tartalmaznak és amelyet ma is használunk. Höpfl Hildebrand O. S. B.: Introductionis in sacros utriusque Testamenti libros compendium. Vol. III. Introductio specialis in libros Novi Testamenti. 3. kiadás. Roma, 1931. — 482 1. — A könyvnek kiváló tulajdonságai : az anyagnak világos elrendezése, gazdagsága, az egyes kérdések történelmi áttekintése, a számos irodalmi adat. A szinoptikuskérdést — nézetünk szerint — a leghelyesebb módon oldja meg : a szóbeli katekézis és az irodalmi függés elméletével. Papias szavait a «presbyter»-ekről két Jánosra magyarázza, de azt mondja, hogy a Szent János apostoltól különböző Joannes Presbyterről semmit sem tudunk. (A Szent János apostoltól különböző Joannes Presbyterről az egész keresztény ókor semmit sem tudott Alexandriai Szent Dénesig, a 3. századig!) Szent Pál tanítása független a pogány misztériumoktól. A Galaták- hoz irt levél tekintetében Höpfl az északi galáciai felfogás híve. Ef-t enciklikájának tartja, és nem azonosítja a Laodicea egyházának irt levéllel. Taylor Vincent: The Gospels. London, 1930. — Ez a Bevezetés az evangéliumhoz az anglikán bibliamagyarázók zömének a véleményeit tükrözi vissza. A szerző szembehelyezkedik a legújabb racionalista iskolával, a «formgeschichtliche Methode»-val, így pl. elveti azt a magyarázatot, mely Márk 2, 23—28-t (a tanítványok kalászokat morzsol- gatnak), vagy Márk 12, 41—44-t (a szegény özvegy két garasa) a «kommunitás» művének tartja. János-Márk evangéliumának meglátását 65—70-re teszi, de nem beszél Proto-Márkról. Azonban feltételez egy Proto-Lukácsot, mely irat nem más, mint Lukács történelmi kiegészítése Q-hoz, Jézus beszédeinek gyűjteményéhez. Proto-Lukács kora a 60. esztendő, és hazája Caesarea. A III. evangélium forrásai: Proto-Lukács, Márk és a Jézus gyermekségéről szóló elbeszélések. Alii. evangéliumnak és az Apostolok Cselekedeteinek szerzője Lukács, ki Pál apostol halála után írt. — Az I. evangélium szerzője nem Máté, a IV-é nem János apostol. A IV. evangéliumot Taylor mindamellett egységes munkának tartja.
