Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
82 IVÁNYI JÁNOS oldani nem lehet. Bizonyos kérdések kulcsát csak a nyelvészet adhatja meg. Történetének utolsó másfél évezrede alatt ugyanis Izrael népe élénk érintkezésben és kultúrközösségben élt szomszédaival és így csak természetes, hogy ki nem vonhatta magát műveltségük, elsősorban nyelvük hatása alól. Ősi hagyományok tudnak róla, hogy egykor különösen szoros volt a kapcsolat Izrael és Egyiptom között. Az izraeliták ősi iratainak mélyebb megértéséhez tehát — gondolja a szerző — az egyiptomi nyelv sokban járulhat hozzá. Hosszá, több mint két évtizedes munkásságnak gyümölcseként elkészült egy nagy mű, melynek első könyve a Pentateuchus nyelvezetét teszi vizsgálódás tárgyává. Boncolókés alá kerülnek mindenekelőtt az egyiptomi Józsefről, a kivonulásról szóló elbeszélések, majd a bibliai őstörténet és részletek a pátriárkák történetéből. A szerző felkutatja bennük az egyiptomi kölcsönszavakat, kifejezésmódokat, szófordulatokat, vallási, szertartási műszavakat és az egyes technikai munkák szakkifejezéseit és az egyiptomi nyelvemlékek segítségével ezeknek értelmét törekszik megállapítani. Sőt az egyiptomi nyelv szerkezetéből a héber nyelv szerkezeti elemeit is magyarázza. Yahuda megállapításai nagyjában a következőkben foglalhatók össze : nagyobb az egyiptomi hatás a Pentateuchusban, mint a babiloni ; ennek magyarázata abban rejlik, hogy az ősi szóbeli hagyományokat egyiptomi kultúrmiliőben dolgozták fel és foglalták írásba. Műve végén a szerző összeállította a vonatkozó szentírási helyeket, a magyarázatba belevont héber, arámi, arab, akkád szavakat és kifejezéseket, végül válogatott hieroglif szövegeket, szavakat és neveket közöl tételeinek alátámasztására. Yahuda koraérett megállapításait a kritika nem a legnagyobb rokonszenvvel fogadta. Mindazonáltal, ha a részletekben nem is értünk mindenütt egyet a szerzővel, azt el kell ismernünk, hogy jó utat jelölt meg sok nehéz kérdés megértéséhez. K. Salomon: Die Lösung des sozialen Problems. Breslau, 1931. Marcus. 2 M. — Ebben az okos kis könyvecskében reámutat a szerző a mózesi szociális és gazdasági törvénykezés üdvös rendelkezéseire, főleg pedig a jóbelév (Móz. III. 25.) jelentőségét méltatja. A jóbelév alapgondolatát abban látja, hogy az embernek veleszületett örök joga van arra, hogy része legyen az Istentől az emberiségnek ajándékozott földi javakban. A jóbelév törvénye ősi emberi és nem római jogot képvisel. A mózesi törvény elkerüli egyrészt a közös tulajdon és a közös gazdálkodás nehézségeit, de elkerüli a birtokjognak kapitalistajellegű értelmezését és alkalmazását is. Arra a kérdésre, hogy használható-e még a mai korban is ez a mózesi intézkedés, azzal felel a szerző, hogy a törvényben rejlő eszmét ma sem szabad elejteni. Amennyire lehetséges, valamiképen földhöz kell juttatni a tömegeket. Ő maga is tesz erre nézve konkrét javaslatot. A javaslatról vélekedjék ki-ki, ahogy akar. Annyit azonban el kell ismerni, hogy a szerző megmutatta, hogy még gazdasági és társadalmi kérdésekben is elmehetünk tanácsért a Bibliához és arra is reávilágított, hogy csak olyan üdvös birtokpolitika vezethet a társadalmi rend megszilárdulásához, amely nem konzumjavakként kezeli a talajt és a földet.
