Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
ÓSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁSTUDOMÁNY 81 fontos lelet az e-nun-mach (= a Nagy Hal temploma) romjainak felfedezése volt. A templomot, melynek eredetileg igen kicsinyek voltak helyiségei, II. Nebukadnezzar (a bibliai Nábukodonozor) teljesen átépítette. Megnyitotta homlokzatát és az alsó udvarban nagyszámú hívőseregnek nyitott helyet. A régi templomban titokban folyt az isten- tisztelet. Most már a tömeg is láthatta az áldozatot bemutató papot, de láthatta a nyitott ajtón keresztül az istenszobrot is. Ennek a vallási újításnak Woolley szerint (121. skk. o.) Dán. 3., a tüzes kemencébe vetett három ifjú története, adja meg a magyarázatát. A Szentírás ehelyütt azt mondja, hogy Nábukodonozor nagy bálványképet készíttetett és azt nyilvános helyen felállíttatta, hogy a tömeg hódolattal boruljon le előtte. Mi volt új ebben az intézkedésben? — kérdi Woolley. Nem a bálványszobor felállítása ; ezt sokszor megtették a királyok előtte és utána is. Az új az volt, hogy a bálvány számára imádást követelt a király most már nemcsak a papoktól, hanem a profán tömegtől is. Woolley eme feltevésében több a valószínűség, mint az előbbiben. — 3. Az e-nun-mach romjaiban Cirus perzsa király nevével és feliratával ellátott téglákat találtak. A felirat (minden országot kezembe adtak az istenek»J feltűnő rokonságot mutat Ezdr. I. 1, 2-vel, ahol ezt olvassuk : A föld valamennyi országát kezembe adta az Ür (= Jáhve). Jeremias, Joachim: Die Passahfeier der Samaritaner und ihre Bedeutung für das Verständnis der altt. Passahüberlieferung. (Beihefte z. Z. A. W. 59.) Giessen, 1932. Töpelmann. 9 M. — A szamaritánusok kihalóban vannak, már csak kb. 195 lelket számlálnak. Istentiszteletük vallástörténeti szempontból nagy jelentőséggel bír. Már legalább a Kr. e. IV. sz.-ból kezdve élnek ugyanis a zsidóktól független vallási életet. Ezért újabban sokat foglalkoznak velük. Jeremiás 1931-ben személyesen figyelte meg náluk a húsvéti bárány megölésének szertartását. Mivel ebben az esztendőben niszán hó 15-e a szamaritánus időszámítás szerint éppen szombatra esett, ezért előtte való nap még napszállta előtt kellett a szokásos szertartást elvégezni. így Jeremiás fényképfelvételeket is tudott készíteni a szertartás egyes mozzanatairól. A 48, magyarázattal ellátott kép értékes melléklete a műnek. A könyv I. része egyébként leírja a Gárizim-hegyén ült fáze-ünnep történetét, az ünnep hala- cháját, majd egybeveti az ünnepre vonatkozó bibliai és rabbinisztikus adatokat. Tanulmányának eredményeként — amint azt a II. rész címe is jelzi — azt szűri le a szerző, hogy a szamaritánus fáze-ünnep a Deuteronomiumot megelőző kor szertartását tükrözteti vissza, vagyis más szóval, a fáze-ünnep ősi ünnepe volt már a fogság előtti zsidóknak is. A. S. Yahuda: Die Sprache des Pentateuch in ihren Beziehungen zum Aegyptischen. Erstes Buch. Berlin und Leipzig, 1929. De Gruyter. 22 M. — Szerzőnk őszintén és becsületesen törekszik belehatolni a szentírási szöveg értelmébe. Kutatásai nyomán mindig jobban megbizonyosodott róla, hogy a bibliai problémákat, főleg nyelvi nehézségeket sem régiségtani, sem irodalomtörténeti módszerrel maradék nélkül meg6 Theologia.
