Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
76 IVÁNYI JÁNOS Noé bárkáját és megmentett nyolc lelket, egyúttal a keresztség mentő vizének is előképe (Pét. 1. 3, 20.). Helyesnek tűnik fel a Jáhve név eredetének magyarázása (57. o.). Már Mózes előtt ismeretes volt Ja vagy Jau alakban. Óvatos a szerző Mózes nevének magyarázásában. Nem köti le magát egyik feltevés mellett sem (56. o.). Lehet, hogy az egyiptomi mész (= gyermek) szóval függ össze, vagy az ugyancsak egyiptomi mo-se (= víz vagy a Nílus gyermeke) szóval. Ez utóbbi Yahuda teóriája. (Die Sprache des Pentateuchs. Berlin, 1929. 252. sk. o.) A manna-esőnél az izraeliták F. szerint ezt kérdik : Manna ez? (62. o.). A Józsue-féle napcsodáról szóló eredeti elbeszélés meghosszabbított napról beszélt (85. sk. o.). A kivonulás (1220 körül) fáraója Menephta, az elnyomásé II. Ramszesz (53. o.). Kell, hogy tiszteletet keltsen az emberben az a mélységes meggyőződésből fakadó határozottság, mely- lyel a szerző a bibliai adatok megbízhatóságát veszi védelmébe minden önkényes magyarázattal szemben. Nagyon várjuk a befejező kötetet. Igen tanulságos könyv A. Jirkumk, a breslaui egyetem luteránus hittudományi kara fiatal tanárának hasonló tárgyú műve, a Geschichte des Volkes Israel. (Leipzig, 1931. Quelle u. Meyer.) — Mint a könyv címe is elárulja, itt már nem a kinyilatkoztatás történetéről van szó, ezért a bibliai őstörténetet a szerző nem is érinti, hanem kizárólag csak a választott nép történetét írja meg egészen Jeruzsálem és a templom pusztulásáig. (588.) A munka minden lapja elárulja, hogy megírását gondos forrástanulmány előzte meg. Az I. rész Izrael történetét adja az Egyiptomból való kivonulásig. Elöljáróban azt az országot írja le a szerző, melynek talajából mintegy kisarjadzott Izrael nepe, majd vizsgálódás tárgyává teszi azokat a jellegzetességeket, amelyek a választott népet minden más ókori keleti nép fölé emelik. És itt mindenekelőtt szembeötlik Izraelnek az a páratlan vallási és művelődéstörténeti súlya, amely minden más művelődési tényezőt megelőzően irányt szabott az emberiség fejlődésének. Babilónia és Egyiptom szelleméből alig érzünk valamit mai kultúránkban. Ezzel szemben Izrael története az a keret, amelyben az ószövetség vallásának változatos képei megjelennek szemünk előtt, azé a vallásé, amely nemcsak a kereszténységnek, hanem sok tekintetben az iszlámnak is alapjává lett. A Megváltóban való hitet, erkölcsi alaptörvényeinket az Ószövetség vallása adta nekünk. Sem Bábel, sem Téba, hanem Jeruzsálem felé irányul ma is a világ szeme. De nemcsak vallása, hanem történetszemlélete tekintetében is egymagában áll Izrael az ókori Kelet népei között. Egyedül ő tudott mélyebb értelmet adni történetének. Bármennyire változatos is volt az egyiptomiak, a babilóniaiak, az asszírok, a hetiták története, az események egyes mozzanatai között lelkűk nem tudta megtalálni a belső kapcsolatot, nem tudták egységes szempont alatt átfogni történetüket. Országokat foglalnak és vesztenek el anélkül, hogy vallás-erkölcsi erők hajtanák őket cselekvéseikben. A nép szerencséje vagy szerencsétlensége csak a vak sors munkája szemükben. Mennyire más az Ószövetség felfogása ! Az egyedüli igaz Isten irányítja egyeseknek (pl. az egyiptomi Józsefnek) és az egész népnek sorsát egyaránt. Az Isten akarata
