Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása

ÓSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁSTUDOMÁNY 73 és csak röviden intézte el az egyes szentírási könyveket (vö. pl. Haneberg, Dankó, Zschokke, Schöpfer e tárgyú műveit), újabban a szorosan vett introductio, a szentkönyvekről szóló általános és részletes bevezetés kezd uralkodóvá válni. Az egyetemi hittud. karok tanul­mányi és vizsgálati rendjét szabályozó apostoli constitutio, a Deus Scientiarum Dominus (1931) is azt követeli, hogy a szorosan vett intro­ductio a disciplinae principales között szerepeljen, míg a «historia sacre» a tudományszakok harmadik csoportjában, a «disciplinae speciales» között kapjon helyet. Cornely jezsuita és Höpfl bencés jól bevált beve zető művei mellé méltán sorakozik : J. Goettsberger: Einleitung in das Alte Testament (Freiburg i. Br. 1928. Herder, 18 M.) című kitűnő munkája. G. elő­ször általában szól a Bibliáról, és röviden megrajzolja a vele foglal­kozó irodalom történetét. Majd sorra tárgyalja a Vulgáta beosztása szerint az egyes ószövetségi történeti, bölcseségi és prófétai könyve­ket. Érett megfontolás, helyes kritikai érzék, alapos teológiai felké­szültség, az irodalom kiváló ismerete arra képesítették a nagyérdemű müncheni professzort, hogy világos képet adjon az ószövetség egyes irodalmi termékeiről és a velük kapcsolatban felszínre került problé­mákról. G. egyáltalán nem áltatja magát azzal, hogy egyes súlyosabb kérdéseknek, mint amilyen pl. a Pentateuchus, a Dániel-kérdés, meg­nyugtató megfejtését adta. Annyit azonban el kell ismerni róla, hogy biz­tos kézzel mutatott utat. A Pentateuchus-kérdés gondos tanulmányo­zása azt a megalapozott biztos reményt ébresztette benne, hogy idővel a tisztán tudományos megfontolás is jóval jelentősebb szerepet juttat majd Mózesnek, a nagy izraelita törvényhozónak és vezérnek a róla elneve­zett könyvek létesítésében, mint ahogy azt a kritikai iskola mai állás­pontja elismeri. A krónikák könyve történetileg megbízható. A Tóbiás-, judit-könyv szerzője való történetet akart írni. A szerző bízik benne, hogy a Deuterojesaja-kérdésben is új megoldási lehetőséget kínál majd a jövő. Az ószövetségi könyvek viszontagságos sorsának alaposabb megismerése tán az ószövetségi szentírástudomány eme homályos pontjára is több világosságot fog deríteni. A Dániel-könyv fejlődés útján jutott mai alakjához. A könyv II. része az ószövetségi kánonról és ennek történetéről, az apokrifus irodalomról, a III. rész pedig az ószövetségi szent iratok nyelvezetéről, szövegéről, valamint a régi meg új fordításokról tárgyal szakavatottsággal és az idevágó irodalom tel­jes ismeretével és felhasználásával. Végül egy térkép és több illusz­tráció törekszik mélyebben megértetni velünk a világosan előadott gazdag anyagot. Immáron a negyedik kiadást érte meg a pápai bibliai intézet tanárai által szerkesztett : Institutiones Biblicae scholis accomodatae. Vol. I. De s. Scriptura in universum. (Roma, 1932. E. Ponf. Inst. Biblico.) — Az előszót Vaccari írta. Bevezetőképen a szentkönyvek nevéről, számáról és felosztásáról szól a mű. Majd következik az I. könyv : De inspira­tione S. Scripturae A. Merktől, a II. könyv: De canone J. Ruwettől,

Next

/
Thumbnails
Contents