Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
A RÓMAI KATAKOMBAKUTATÁS MAI ÁLLÁSA 67 nak nem tesz jó szolgálatot, aki megállapításainak akkora súlyt tulajdonit, különösen olyan területen, ahol a kutatások befejezetlenek és a jövő még meglepetésekkel szolgálhat. Styger ugyanis halomradönt egész sor hipotézist, de igen lényeges pontokon ő sem tud jobbal szolgálni, mint újabb hipotézisekkel. Alapproblémája, mely a máig feltárt katakombák eredetének az eddig általános felfogásnál átlag egy századdal későbbre való helyezéséből keletkezett, hogy t. i. hová vagy hogyan temetkeztek a 2. század közepéig a keresztények, megnyugtató felelet nélkül marad : a további kutatásokra utalja a megoldást s csak sejteti, hogy az Aurelianus-falon belül kell a legrégibb katakombákat keresni.1 íme, egy új hipotézis. Ezzel szemben nem mérnök eldönteni, vájjon nem helyesebb-e az a feltevés, hogy miután az első keresztények Rómában a zsidók és főleg prozeliták közül kerültek ki, amint maga Styger is elmondja,2 eleinte ezek temetőit használták, míg csak a zsinagógától való teljes elkülönülés meg nem történt.3 A kereszténység azután a katonaság közt is korán hívekre talált (Ap. csel. 10, 1. és Szent Pál : Filip. 1, 13.), ezeknek pedig külön temetőik voltak a Via Salariák elején. A «de domo caesaris» származó hívők sírjai pedig jóformán a katakombák zömét töltik be, legalább is a reánk maradtepigrafikusanyagtanuságaszerint, miként azt éppen Styger kutatásai után immár nyugodtan vallhatjuk.4 ott talált (nem kevesebb, mint 120 drb.) feliraton egyszer sem fordul elő a 4. századra annyira jellemző konstantini Krisztus-monogramm, csak annyi megjegyzése van : «Gewiss, das ist auffällig ; aber vielleicht nichts weiter» — addig a S. Sebastiano alatti triclia Péter-Pál graffitóinak 3. századi eredetét ugyanezzel a körülménnyel bizonyítja. 1 Ezt nyíltan nem mondja ki, de a többi lehetőségek (halottégetés, pogányokkal való együvétemetkezés) kizárása után — ha jói értettük — más nem marad hátra. 2 Hivatkozva Rom. 1, 7.-re. Ugyanitt az Ap. csel. 28, 28. alapján kizárja azt a lehetőséget, hogy a római egyház a zsidóságból indult volna ki, holott ugyanott a 24. v.-ben világosan mondatik, hogy a római zsidók közül, kik Szent Pál szavait hallgatták, «némelyek elhitték, amit mondott, némelyek pedig nem». Aquila és Prisca aligha voltak az egyedül megtértek a római zsidók közül. 3 V. ö. Tertullianus: Apologeticus c. 21. 4 Ez a jelenség a birodalom fővárosában, a császárok tartózkodási helyén éppen nem meglepő, mert hiszen ezek képviselték akkor az adminisztrációt, ezekből került ki a tekintélyes számú udvari személyzet, gladiátorok stb., akik Róma lakosságának jórészét képezték; miként a mostani nagyvárosokban is a tisztviselő osztály. 5*
