Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
66 ARTNER EDGÁR leg varsói egyetemi tanár. Már germanikus korában, bölcseleti és teológiai tanulmányait elnagyolva, egész egyéniségét a katakombáknak szentelte és tagadhatatlan rátermettséggel, mintegy ösz- tönszerűleg sok olyan megfigyelést tett, ami a néha inkább teoretikus téren mozgó régészek figyelmét addig elkerülte. Styger kezdettől fogva a helyszíni tapasztalatra vetette a fősűlyt1 és miután a S. Sebastiano alatt sikerült közismert felfedezésével tekintélyét megalapozta, az ott alkalmazott módszerrel revízió alá vette .a többi katakombát is. Azóta megjelent cikkeiből már sejteni lehetett azt, ami most bekövetkezett, midőn egy összefoglaló munkában kiadta működésének eredményét.1 2 Miután az ember Styger könyvét áttanulmányozta, úgy érzi magát, mint egy pusztító vihar után. Hát tulajdonképpen mi is maradt meg abból a szép épületből, melynek köveit s díszítéseit Bosio óta a keresztény régiségtan munkásai több-kevesebb rátermettséggel, — az igaz — de mindig a szent ügyhöz méltó kegyelettel és szeretettel hordották össze. Még mielőtt Styger alapvető megállapításainak vizsgálatára rátérnénk, mert hiszen e rövid cikkben csak erre szorítkozhatunk, megnyugtatjuk az olvasót : sok megmaradt, jóformán minden, ami lényeges volt ; a vihar csak egyes díszítő elemektől fosztotta meg a keresztény régiségtant, de alapját, pilléreit nem tudta megingatni. Mindazáltal úgy véljük, hogy az utókor Stygerre is bátran alkalmazhatja majd bizonyos változtatással azt a jelzőt, amit a vértanuaktákkal szemben való túlzó kritika miatt Launoi oly találóan mondott Tillemontról : «dénicheur de saints» — dénicheur des catacombes ! Minden érdemét elismerve meg kell ugyanis állapítanunk, hogy Styger nem egyszer túllő a célon. Szokatlan elsősorban az a kíméletlenség, mellyel az ellen- véleményen levőket támadja. Túlságos pretenzióval lép fel már bevezetésében,3 hevességgel küzd ellenfelei ellen, pedig a haladás1 «Az emlékeknek ugyanazt a kort kell mutatniok, mint amelyet a történeti feljegyzések tanúsítanak, egyébként az utóbbiak értéktelenek» — írja legújabb munkájában. 2 Die römischen Katakomben (Archäologische Forschungen über den Ursprung und die Bedeutung der altchristlichen Grabstätten). Verlag für Kunstwissenschaft. Berlin, 1933. 3 Szinte előre kikéri magának a kritikát, mikor azt állítja, hogy minden mondata hosszas számítás eredménye. Ezt egyrészt nem szokás külön megállapítani, mert minden lelkiismeretes írónál eleve feltételezhető, de másrészt ilyenek után szigorúbb elbírálás alá esnek olyan ellenmondások, mint pl. hogyha a «Jordanorum»-katakombánál arra a körülményre, hogy az összes
