Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: A szentbeszéd eredményességének néhány titka
A SZENTBESZÉD EREDMÉNYESSÉGÉNEK NÉHÁNY TITKA 59 harcban, vigasz a szomorúságban, út a sötétségben és jutalom a győzelemben. IV. Az eredményesség érdekében csak helyeselni tudjuk ama hitszónokok eljárását, akik a tételek elméleti fejtegetéseinek magasságából a mindennapi élet ezer változatú arcáról ellesett példákkal ereszkednek közelebb hallgatóik leikéhez. Tagadhatatlan, hogy a példák és a történetek közbeszúrása feloldja a régi beszédtípusok kimért kereteit és a beszédet némileg moziszerűvé, hullámzóvá teszi. Dehát nem találhatunk-e erre szimbólumot az Ür eljárásában is, aki a hullámzó csónakból is tanította az embereket ! «Bemenvén egyik hajóba, mely Simoné volt, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól ; és leülvén, tanítá a hajócskából a sereget». (Luk. 5, 3.) Van hitszónok, aki jobban tud tanítani a logikai okoskodás egyenes vonalában s a szillogizmusok szilárd szárazföldjén ; de van, aki az élet tengerének hullámokat fodrozó erejével emeli a hívek sajkáját Istenhez közelebb. A francia klasszikus hitszónokok elvből mellőzték a példák alkalmazását. Aki azonban a beszéd klasszicitását hajlandó mögéje helyezni a beszéd eredményességének, csak használjon bátran példákat. Persze módjával ! És csak csattanókat ! Kitűnő bevezetés lehet (exordium ab illustratione) egy-egy esemény a zajgó életből, ha az magában foglalja a mondandó beszéd alapgondolatát. Hatásos befejezést is adhatunk a beszédnek, ha van olyan történetünk, amelyik összefoglalja a tárgyalt anyagot. De úgy a való történeteket és példákat, mint az allegóriát, a metaforát és a parabolát nagy haszonnal alkalmazhatjuk magában a beszéd testében is. Még tanult emberrel is sokszor megesik, hogy az újság vasárnapi számát legelőször a «Képes melléklet»-nél nyitja ki. A psychológiai kutatás ma már megállapította, hogy még a tanult ember is szívesen gondolkodik képekben, nemcsak fogalmakban ; az átlag-publikum pedig egyáltalán képtelen az abstrakt fogalmi gondolkodásra. Sőt, ha egy-egy elméleti igazságot találó, érdekes, lehetőleg a mai életből merített példán illusztrálunk, ezzel nemcsak azt érjük el, hogy hallgatóink figyelme felélénkül, úgyhogy a gondolatot sokkal erősebben megjegyzik maguknak, hanem ami még értékesebb : átlátják, hogy amit a beszédben hirdetünk, azt valóban meg is lehet valósítani. A példák használata néha megzavarja ugyan a logikus gondolatmenetet és fölépítést, de eredményességük folytán szemet
