Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Baranyay Jusztin : Az egyház egyetemi törvénye

46

BARANYAY JUSZTIN

papnevelőintézetekkel kapcsolatos hittudományi iskolák (art. 9). Ezzel szemben a Laureat, vagyis a legmagasabb akadémiai fokozatot csakis olyanok nyerhetik el, kik bebizonyították, hogy az egyetemi tanári pályára is alkalmasak «ut idoneus haberi possit. .. ad docendum etiam in Universitate vel Facultate» (art. 10). Természetes azonban, hogy e fokozat birtoklása önmagában még távolról sem elégséges kvalifikáció az egyetemi tanári kinevezésre (art. 21). A törvény ilyetén rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a hittudományok egyetemi oktatásának legvégső, mondhatnók gyakorlati célja a főiskolai tudós tanárképzés. Ennek világánál egészen természetes, hogy a törvény 2. articulusa az egyetemi hittudományi oktatás célját a következő öt pontban jelöli meg.

a) Először is szükséges, hogy a hallgatók a teológiában és a teológiával kapcsolatos tudományszakokban, a katolikus tanoknak megfelelő, mélyreható kiképzést nyerjenek (altius instruere).

b) A hallgatókat be kell vezetni a tudományok forrásainak ismeretébe, vagyis velők komoly, tudományos forrástanulmányokat kell végeztetni.

c) Meg kell őket ismertetni a tudományos kutatás és tudományos munkálkodás módszerével (ad investigationis laborisque scientifici usum).

d) Az oktatásnak ki kell terjednie a főiskolai tanárképzés gyakorlati szempontjaira is (atque ad magisterium exercendum instruere).

e) Végül az egyetem céljának vallja a törvény a tudományok mívelését és előbbrevitelét, mégpedig a lehetőség minden eszközének igénybevételével (iisdem disciplinis excolendis promoven- disque, quam maxime consulere). Az egyetem hivatását abban látja, hogy ott igazi eleven és magasszínvonalú tudományos élet viruljon (vita scientifica floreat. 0. art. 12°).

Az egyetemi élet ilyen magas és szinte kizárólagos tudományos célkitűzése adja a magyarázatát annak, hogy ez az annyi sok apró részletre kiterjedő törvény a hittudományok egyetemi oktatásában a gyakorlati papképzést, a lelki pásztori technikát egészen háttérbe szorítja, sőt mondhatnók, figyelmen kívül hagyja. A Theologia pastoralis, az Eloquentia sacra, a Catechetica és a Paedagogia az egyetemi stúdiumoknak csak a harmadik csoportjába vannak besorolva, abba, melyet a fakultás, a külön hagyományainak és a couleur local-nak megfelelően, tetszése szerint állít össze (etiam aliquot ex specialibus tradantur). Ugyanígy kiszorult a moral-