Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Balanyi György: Franciscus vir catholicus
«FRANCISCUS VIR CATHOLICUS» 37 embernek tartotok. Én azonban őszintén megvallom Isten előtt és előttetek, hogy az elmúlt böjtben zsíros ételeken éltem».1 Más alkalommal meg mezítelenül s kordával a nyakában vezettette magát a nép elé s mikor odaért, így kezdett hozzá beszélni : «Ti azt hiszitek és veletek egyetemben mind valamennyien, akik példám után indulva elhagyják a világot és belépnek a szerzetbe, azt hiszik, hogy én valami szentéletű ember vagyok. De szégyenkezve meg kell vallanom előttetek, hogy betegségem alatt húslevest és húst ettem».2 Általában a lehető legrosszabb véleménnyel volt magáról. Pacifikus testvér kérdésére : «Mit tartasz te testvér magadról?» — teljes meggyőződéssel így felelt : «Azt tartom, hogy én vagyok a földkerekség legnagyobb bűnöse».3 Ugyanezért valóságos kín volt számára az emberek dícséretét hallani. Egy parasztnak alázatosan kezet csókolt, amiért intette őt, hogy igyekezzék olyan jó lenni, aminőnek tartják az emberek.4 És mikor a terni püspök egy prédikációja bevégeztével mint egyszerű, megvetett és tanulatlan embert aposztrofálta őt a nép előtt, ő teljes alázattal odaborult lába elé és így szólt hozzá : «Igazán mondom, püspök uram, hogy életemben még senki emberfia nem tanúsított irántam akkora tiszteletet, mint az imént te. Mások ugyanis mindegyre csak azt hajtogatják : «Ime egy szent ember !» s így nekem tulajdonítják a Teremtőt megillető dicsőséget és szentséget. Te ellenben bölcs emberhez illően mindjárt különválasztottad az aranyat a salaktól».6 A tények tehát egyáltalában nem igazolják Heiler felfogását. A történelem Szent Ference inkább az állandóan esékenységére gondoló, mint az egyéni megváltottságának biztos tudatában megnyugodott ember benyomását kelti. A lutheri értelemben vett holt bizonyosság érzésének se hire, se hamva nincs nála. Már réges- régen az életszentség emberileg elérhető legmagasabb ormait járta, mikor környezetéhez még mindig így beszélt : «Még egyáltalában nem biztos, hogy nem lesznek-e fiaim és leányaim. Mert ha egyszer visszavenné tőlem az Ür a reám bízott kincset, mi maradna egye1 u. o. 2 Cél. 52. E. Alenconiensis : S. Francisci Assisiensis vita et miracula auctore fr. Thoma de Celano. Róma, 1906. 54. s k. 1. Spec. perf. i. h. 111. s kk. 11. 2. kiad. 169. s kk. 11. 3 2 Cel. i. h. 264. 1. Spec. perf. i. h. 110. 2. kiad. 167. I. 4 2 Cel i. h. 276. 1. 3 2 Cel. 276. Spec. perf. c. 45. i. h. 80. 2. kiad. 118. s k. 1.
