Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Takács Ince: A Duns Skót János körül fellendülő irodalom

380

IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN

ségét. A kísérő szövegben Heribert Holzapfel a rend jelentőségét méltatja, azután a rendtagok irodalmi és tudományos tevékenységének főbb mozzanataira mutat rá. A következő tábla a német törzsek és vidékek részvételét mutatja be a keresztes hadjáratokban, az egyes hadjáratok idejét, útirányát, a hadseregek nagyságát és vezéreit tünteti fel. Az V. kötet 32. táblája a mai (1928) Németországban lévő szerzetes- rendek (kongregációk és laikus testvérületek) rendházainak és taglétszámának statisztikáját állítja egybe. A magyarázó szövegben az egyes rendek alapításáról és Németországban való megszervezéséről találunk adatokat. Az V. köt. 34 .c. táblája Szent Ferenc női harmadrendjének anyaházainak helyeit tünteti fel a térképen. A következő táblán képet nyerünk a kapucinus, egy további táblán pedig a konven- tuális minorita rendházakról, a mai Németországban, Svájcban és Ausztriában. A gyűjtemény hasznos segédeszköz termán, ill. német művelődés és vallástörténeti tanulmányokhoz. Martin Aurél.

Dr. Tóth Tihamér: Hiszek az Egyházban! Szentbeszédek. Budapest, 1934. Szerző kiadása. 447 lap in 8°. — Ára 10 pengő.

Az előszóban a szerző maga értekezik «A szentbeszéd eredményességének néhány titkárról. (Ez az értekezés megjelent két részben a Theologia ez évi 1., illetőleg 3. számában, utóbbiban Több pszichológiát a szószékre címen.) Beszédmódjának, tehát sikerének a lényegét ő így fogalmazza meg : «A logikából átnyergelni a pszichológiára és egy vér- telen, sápadt könyvdefinicióra rálehelni a lüktető élet piros színét, hogy a beszéd túl doktrinér ne legyen és ne vesszen el fogalmak és logikai elmefuttatások ködében, hanem a sápadt absztrakciókból utat találjon a konkrét élethez». De megbocsát a szerző, ha megvalljuk, hogy ezt a titkot nem fejti meg sem a hitszónok papi egyénisége, sem a korszerűség, sem a természetesség, sem a példák felhasználása, még a pszichológia fokozottabb alkalmazása, illetőleg az általa ajánlott pszichológikus módszer sem, hanem egyesegyedül az isteni bölcsesség és gondviselés, mely a velle et perficere titkának a kulcsát őrzi. Mi csak csodáljuk az isteni gondviselés útjait abban is, hogy az Isten igéjét rábízta az emberi élő szóra és gondoskodik róla, hogy multifarie multisque modis beszéljen még ma is hozzánk.

Ilyen gondolatokkal lapozzuk a Szerzőnek most megjelent kötetét is, amelyben a már említett előszó után az egyetemi templomban az 1933—34. tanév folyamán elmondott szentbeszédeit közli. Ez a kötet a Hiszekegyről tartott beszédsorozat negyedik része, mely négy ágazatot ölel fel. Hiszek a Szentiélekben cím alatt három prédikációt találunk a Szentlélek Istenről, akit jelzőiben, jelképeiben és hét ajándékában állít hallgatói elé nekünk meglepő, de a Szerzőnél már megszokott közvetlenséggel. A kötet gerincét alkotja a 20 beszédet magába foglaló Hiszek a katolikus Egyházban c. fejezet. Az első beszédben az Egyházra vonatkozó dogmatikus igazságokkal jó alapot vetett (az Egyház a köztünk továbbélő Krisztus, Krisztus jegyese, Krisztus misztikus teste), aztán a négy ismertető jeggyel foglalkozik egy-egy beszéd keretében, majd négy beszédben szól a pápaság intézményéről («Te Péter vagy .. .»;