Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Balanyi György: Franciscus vir catholicus
«FRANCISCUS VIR CATHOLICUS» 35 ellenben arra a meglepő s az előzőkből semmiképpen nem következő megállapításra jut, hogy Szent Ferencet közeli lélekrokonság fűzi a wittenbergi újítóhoz.1 «Szó sincs róla, — írja többek közt — Luther a bűn és a kegyelem viszonyát a keresztényi életben sokkal élesebben fogta fel és hangosabb szóval hirdette, mint az otthontalanul bolyongó és alamizsnát kéregető Jézus umbriai követője. Az evangélium szónak merőben a tökéletes szegénységben és alázatosságban álló áldozatos apostoli életre való korlátozása kétségkívül veszéllyel járhatott és könnyen elősegíthette azt a törvény- szerűséget és a cselekedetekből következő megigazulást, melyet Luther olyannyira gyűlölt. És mégis, Ferenc hitéletének legbensőbb lényegében találkozik Luther evangéliumhirdetésének centrumával ; az assisi poverello ragyogó példája a saját üdvözüléséről való holtbizonyosságnak, ami Luther szemében csirája és egyben világító csillaga minden keresztényi életnek. Igaz, hogy Ferenc fenntartás nélkül követte a katolikus hagyományt, mely később a Tridentinumban dogmatikus fogalmazást nyert ; ő az üdvözülésről való holtbizonyosságot nem tanította formálisan, miként Luther, de állandóan benne élt és példájával másokban is felkeltette azt».1 2 Heiler felfogása szerint a Naphimnus sem a természet rajongó szeretetéből, hanem az egyéni megváltottság bizonyosságának érzéséből és a fölötte való örvendezésből fakadt. «És Ferenc ebben az örömben és bizonyosságban jobb luteránusnak mutatta magát, mint akárhányan azok közül, akik viselik a lute- ránus nevet, de szívökben semmi sincs a gyermeki örömből és boldog békességből.»3 «Luther a bűnbocsánat csodájának mélyebb megtapasztalása és élesebb felismerése tekintetében kétségkívül fölötte áll a poverellonak ; de félelmetes egyoldalúságában és durva polemikus modorában megközelítőleg sem rendelkezik azzal a vonzóerővel, mely Umbria gyermekies Krisztuskövetőjét oly kiváló mértékben jellemzi.»4 Heiler tehát a luteránizmus alaptételének, a Megváltó érdeméből következő ingyenes üdvözülés hitének elfogadásában és vallásában látja Szent Ferenc és Luther lelki rokonságának döntő bizonyítékát. Merész tételének bizonyításával azonban adós marad. Mert amit e részben felhoz, a Speculum Perfectionisnak a Nap1 I. h. 51. s kk. 11. 2 Id. h. 51. s k. 1. 3 U. o. 4 Id. h. 53. 1. 3*
