Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Balanyi György: Franciscus vir catholicus
34 BALANYI GYÖRGY De ha a mester meg is hajolt az igazság kényszerítő hatalma előtt, nagyszámú epigonjai tovább is ragaszkodtak tévedéseihez. Pl. Walter János még 1910-ben is ilyen hangon írt : «Ferenc hasonlít ahhoz az emberhez, aki csodaszép melódiát énekel, melynek a végén hatalmas akkordban kellene kicsengenie ; mivel azonban a befejező akkordot nem találja, éneke siralmas disszonanciába vész».1 Majd ismét : «Az ügy, melyet Ferenc képviselt egyházellenes, ő maga pedig egyházbarát volt. . . Ilyen ellentét csak ott fér meg egy ember lelkében, ahol hiányzik a minden álmodozótól elv- szerűen gyűlölt tulajdonság : a kritika».1 2 Ha erősen tompított formában is, de lényegében ugyanez a felfogás csendül ki Kybal Vlastimil egyébként nagy erudicióról tanúskodó fejtegetéseiből is.3 Söderblom Nathan, az irenikus törekvéseiről világszerte ismert upsalai érsek pedig még a század tizes éveinek végén is megengedhetőnek tartotta a Szent Ferenc—Luther-párhuzam felfrissítését.4 Nem csoda tehát, hogy Őszentsége, XI. Pius pápa a hétszázéves jubileum alkalmából kibocsátott Rite expiatis kezdetű nagyszabású enciklikájában szükségét érezte, hogy erélyesen tiltakozzék minden kísérlet ellen, mely erőnek erejével válaszfalat akar állítani az Egyház és leghívebb fia közé.5 6 De a begyökerezett balítéleteket, főleg ha világnézeti szférákat súrolnak, nem könnyű kiirtani. Alighogy az erélyes pápai szó elhangzott, máris újabb kísérlet történt a régi babona felélesztésére ; mégpedig olyan részről, ahonnét senki sem várta volna. Heiler Frigyes, a marburgi egyetem katolikusból lett luteránus. tanára, máskülönben jónevű misztikus író, a hétszázéves jubileum alkalmával egy tartalmas és formás cikkben rótta le a poverello iránt érzett forró tiszteletét. Cikke első részében egészen korrekt katolikus álláspontra helyezkedett : a külső és benső érvek hosszú sorával bizonyítja, hogy Szent Ferencet semmiképpen sem lehet különválasztani a középkori katolicizmus életétől ; a másodikban 1 Franz v. Assisi und d. Nachahmung Christi. (Biblische Zeit- und Streitfragen. VI. 5.) Berlin, 1910. 38. V. ö. van den Borne F. : Zur Franziskusfrage. Franziskanische Studien, 1919. 190. 2 U. o. 35. 1. 3 Die Ordensregel d. hl. Franz v. Assisi. Leipzig, 1915. 88. s kk. 1L 104. s kk. 11. Über das Testament d. hl. Franz v. Assisi. Mitteilungen des Instituts f. österreichische Geschichtsforschung, 1915. 312. s kk. 11. * Heiler i. h. 21. 1. 6 Pius XI. Rundschreiben über den hl. Franziskus v. Assisi zu seinem. 700. Todestage. Freiburg i. Br., 1926. 47. s kk. 11.
