Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Balanyi György: Franciscus vir catholicus
«FRANCISCUS VIR CATHOLICUS» 33 egyházi hatalommal j1 azután pedig egy aprólékos gonddal összerótt forrástani tanulmányban lépésről-lépésre haladva izekre szedte és megcáfolta Sabatier önkényes feltevéseit.1 2 Valamivel később Wenck egy higgadt hangú és előkelő stílusban megírt cikkben szintén a katolikus felfogás mellett tört lándzsát.3 Végül Tilemann Szent Ferenc egyéniségéről írt szép és tartalmas könyvében egy katolikus történetírónak is becsületére váló határozott vallomást tett a szent hamisítatlan katolicizmusáról.4 Ezek az illetékes helyről jövő tiltakozások nem tévesztették el hatásukat. Sabatier idővel sokat engedett felfogásának eredeti merevségéből. Műve első háborús kiadásához írt előszavában (1918) már ilyen húrokat pengetett : «Az Egyház igazi fia volt ő, igazabb értelemben és teljesebb mértékben, mint bárki más kortársai közül, mivel ő kortársai legtöbbjével ellentétben a hitben nem csupán a hierarchia parancsai előtt való kényszerű meghajlást, a szó fizikai értelmében vett alávetést látta, melyhez az akaratnak, az értelemnek és a szívnek semmi köze nincsen, hanem alávetését átlelkesítette, alátámasztotta és felmagasztalta páratlan szeretetével».5 Hat évvel később a strassburgi egyetemen tartott ferences előadásai bevezetéseként pedig minden fenntartás nélkül katolikusnak, sőt az összes szentek közt a legkatolikusabbnak nyilvánította Szent Ferencet.6 7 Egy évvel rá olasz nyelven is megismételte e kijelentését. (Il piú cattolico dei Santi.)’’ Ilyen körülmények közt csak sajnálni lehet, hogy könyve régen megígért gyökeres átdolgozására és bántó egyoldalúságainak kiküszöbölésére már nem maradt ideje. A Goffin Arnoldtól gondozott edition définitive lényegében az előző kiadások szövegét nyújtja ; a külön kötetben összegyűjtött javítások és kiigazítások pedig ezideig még nem jelentek meg.8 1 Die ursprünglichen Ideale d. hl. Franz v. Assisi. Hist. Vierteljahrschrift, 1903. 19. s kk. 11. 2 Die Quellen zur Geschichte d. hl. Franz v. Assisi. Gotha, 1904. 8 Franz v. Assisi. Besz B. : Unsere religiösen Erzieher. I. k. Leipzig, 1908. 197. s kk. 11. 1 Studien zur Individualität d. Franziskus v. Assisi. Leipzig-Berlin, 1914. 6 Vie de S. François d’Assise. 43. ed. revue. Paris, 1918. X. 1. 6 Frate Francesco, 1925. 233. 1. 7 S. Francesco d’Assisi e il protestantismo odierno. Bilychnis, 1925. 6. 1. V. ö. Heiler F. : Der hl. Franz v. Assisi und d. kath. Kirche. Franz v. Assisi. Sonderheft d. Vierteljahrschrift «Una Sancta». Stuttgart, 1926. 21. 1. 8 Goffin Notes inédites sur S. François d’Assise par P. Sabatier címen Ígéri e becses töredékek közzétételét. Theologia. 3
