Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Takács Ince: A Duns Skót János körül fellendülő irodalom
A DUNS SKÓT JÁNOS KÖRÜL FELLENDÜLŐ IRODALOM 355 János szenttéavatása, amely Soubirous Bernadette oltárraemelése után már nem késhet soká. (Acta Ord. Fratrum Min., Lili. 1934., 65.) Ezek a látszólag jelentéktelennek tetsző és szemünk láttára történő események, amelyek szinte az utolsó évtizedben játszódtak le, magyarázzák meg nekünk, hogy miért foglalkoznak újabban annyit Duns Scotus életével, meglátásaival, merész következtetéseivel, aminek folytán az újabbkori teológia és bölcselet érdeklődésének aktuális szereplőjévé válik. Elhagyva az ő eszméivel foglalkozó rengeteg irodalmat, röviden rá akarok mutatni amaz eredményekre, amelyeket a modern irodalom Scotus életének egyes mozzanatai körül felmutathat. Egyik legvitatottabb kérdés volt az ő származása ; vájjon t. i. Angol-, Skót-, avagy Írországból származott-e? Erre nézve az előző régibb történetírók különféle feleletet adtak. A legtöbben a kiváló Wadding Lukács 0. F. M. Annalese-i nyomán (ad a. 1304., nr. 17 ; VI. k. quaracchii kiadás) Írországot tartották Scotus hazájának. Wadding eme véleménye támogatásában hivatkozik az egész ír közvéleményre. Ebben őt valószínűleg jó adag barokk-ízű patriotizmus is vezette. Bizonyos, hogy a XVII. század Waddingját még P. Alessandro Bertoni 0. F. M. is követte az újabb időben különben jeles munkájában: Le Bienheureux Jean Duns Scot, sa vie, sa doctrine, ses disciples. Levanto, 1917., 602 oldal. Még előbb hasonlólag írországi származását vitatta P. Mariano Fernandez Garcia : De vita, scriptis et doctrina B. Joannis Duns Scoti. Quaracchi, 1910. Nálunk Schütz Antal valószínűnek tartja Scotus ír származását A klasszikus ferences theologia c. jeles tanulmányában. Ugyancsak óvatosan nyilatkozik Nagy József (Ä filozófia története, 229) és Kühár Flóris (A kér. bölcselet története, 1927., 155) e kérdésben, mivel szerintük Scotus valamelyik brit szigeten született. A hagyományos véleménnyel szemben Scotus származásának bonyolult szövevényére megoldást keresett P. André Callebaut, jeles quaracchii atya, aki újra belemerült a kérdés tanulmányozásába és arra a következtetésre jut, hogy Skóciából származik, mivel az írországi hagyomány csak később jelenik meg. Tovább vizsgálgatva a problémát, rájön, hogy Scotus neve mellett a Duns megjelölés skóciai helységre utal, ahonnét t. i. származik. Callebaut eme felfogását elfogadta a híres Little író is, bár Ehrle bíboros és M. Straganz 0. F. M. csak egyszerű jelzőt láttak benne. Balic Károly 0. F. M. újabb érveket is hozott fel Callebaut mellett, de ezt megcáfolni igyekezett P. Pelster S. J. Végre is P. Longpré derített fényt perdöntőén a vitára, amidőn egy okmányt fedezett fel a párisi nemzeti levéltárban, amelyen azoknak lajstroma áll, akik Szép Fülöpnek egyetemes zsinatra való felebbezéséhez nem járultak hozzá ; ebben az iratban a tizedik helyen olvasható fr. johannes scotus, ugyanakkor pedig határozottan megkülönbözteti azoktól, akik Írországból valók : yberniensis, avagy Angliából származók anglicus jelzővel. Ebből vliágos, hogy Duns Skót János két mellékneve határozottan skót származása mellett bizonyít. A kérdésről összefoglalóan ad tájékoztatást P. Stephanus Simonis 0. F. M. (De vita et operibus B. Joannis Duns 23*
