Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Mit kell a papnak tudni az átöröklésről?
352 TÓTH TIHAMÉR VI. Átöröklés és isteni gondviselés. Még fontosabb azonban megfelelni a másik kérdésre : Hogyan egyeztethető' meg az átöröklésnek óriási jelentőségű felfedezése az isteni Gondviseléssel ? Nem áll-e szöges ellentétben az átöröklés nagy ténye mindazzal, amit a kereszténység a szabad akaratról és egyéni felelősségről hirdet? Mert elvitathatatlan tény, hogy az átöröklés törvényeinek ismerete megdöbbentő komolysággal nyitotta fel szemünket sok eddig ismeretlen tényező előtt. Fájdalmasan ébredtünk annak tudatára, hogy mennyi terhet hordozhat, mennyi káros befolyással megterhelve indulhat útjára minden emberi élet. Tagadhatatlan, hogy átöröklés törvényeinek megdöbbentő komolysága nagy feladat elé állítja a teológust, de mindjárt megjegyezzük : a kereszténységen kívül senki más nem is tudja megnyugtatóan megoldani az átöröklés terhe alatt szenvedők problémáit. Mit felel tehát a kereszténység a feladott kérdésre? Hogyan lehet összeegyeztetni az átöröklést az isteni Gondviseléssel? AJ Az ember akarata szabad. Nem várhatjuk, hogy az Isten csodával akadályozza meg, mikor valaki az ősök vagy szülők közül olyasmit akar tenni, amivel rontja magában a genotypust, aminek vége aztán a kedvezőtlen átöröklés lesz. Nem rendülhet meg tehát hitünk a Gondviselésben, ha azt látjuk is, hogy a kedvezőtlen átöröklés terhe alatt igen sokan nyögnek és szenvednek nem a saját bűneik miatt ugyan, hanem a szülők és ősök szabad akarattal elkövetett bűne miatt. B) Tetteinkért csak annyiban vagyunk felelősek, amennyiben saját akaratunkból cselekszünk. Lehetséges, hogy valaki terhelt, és objektíve helytelenül is tesz — a mi ítéletünk szerint, de nem a mindentudó Isten szerint ! Sőt, ha terheltsége ellen küzdve jót cselekszik, érdeme több, mint a nem terhelteké. C) A terheltségnek szörnyű tétele alatt nyűgöknek nagy vigaszuk az örök életnek kiegyenlítő tudata. «Seminatur in infirmitate, sürget in virtute. Seminatur corpus animale, sürget corpus spirituale» (I. Cor. 15, 44.). Az Űr különös gyengédséggel hívja magához főleg azokat, «qui onerati estis» (Máté 11, 28.). Bizonyára érthetjük ezeken a terhelteket is. D) Az átöröklés ténye segítő, fékentartó erő és figyelmeztetés lehet a bűn ellen, amit különösen az ifjúság nevelésében kell kihasználni : felébreszteni bennük az óriási felelősségtudatot a gyermekek iránt és a jövő nemzedék iránt. Soha jobban nem láttuk annak igazát, mennyire felelős a ma élő generáció a jövőért, mint most, az átöröklés törvényeinek ismeretében. Az átöröklést hordozó protoplazma a legdrágább örökség, amit az ősök az utódokra hagyhatnak : generációk boldogsága vagy boldogtalansága függ tőle. £j Ha pedig mindeme meggondolás ellenére is marad még meg- értetlen rész az átöröklés döbbenetes birodalmában, ha marad egy fájó titok, — amint marad — nincs más hátra, mint fejethajtva elmondani : «Fiat voluntas tua«... «legyen meg a te akaratod !» Tóth Tihamér.
