Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Mit kell a papnak tudni az átöröklésről?
346 TÓTH TIHAMÉR jut be. De gén-párokat az ivarsejtek nem tartalmaznak, mert a génpárok az ivarsejtek keletkezésekor egymástól elválnak és ez a szétválás magyarázná meg azokat a bonyolultabb viszonyokat is, amelyek a több tulajdonságban különböző egyedek keresztezett ivadékait jellemzik. Mendelnek ez a zseniális gondolata, amelyre még a sejtosztódás mikroszkopikus ismerete előtt jutott, az újabb biológia által teljes igazolást nyert. De Mendel érdeme az is, hogy először emelte ki a phaenotypus és a genotypus közti különbséget. A phaenotypus az egyén külső, látható megjelenési formája, amely az egyénnel el is pusztul ; a genotypus az a láthatatlan átöröklési anyag, amely el nem vész, hanem nemzedékről nemzedékre vándorol tova. Azokat a nagy embercsoportokat, amelyeket közös genotypus köt össze, «faj»-oknak nevezzük. Sajnos, Mendel nem érte meg eszméi diadalát. Felfedezését először 1865-ben tette közzé egy jelentéktelen brünni évkönyvben, amelyet kevesen olvastak és akik olvasták is, azok sem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. Abban az időben úgyszólván minden természetbúvárt a darwinista származáselmélet kötött le, az idő nem volt még kedvező a gyakorlati öröklési kísérletek értékelésére. Úgyhogy midőn a XX. sz. elején az átöröklés, a biológia alapjainak kutatása nagy mértékben megindult már régen halott Mendelt szinte újra kellett felfedezni és értékelni. III. A testi átöröklés. Mikor ezeket a kutatásokat halljuk, talán egyesek azt mondhatnák: Mit érdekel mindez engemet? Hogy a borsó alacsony lesz-e vagy magas, és hogy a csalán levele síma-e vagy fűiészelt, — mit érdekel ez engem? De mindjárt összerezzenünk, ha arról értesülünk, hogy mindez a törvény nagyjában az emberre is érvényes, és hogy az ember sok vonásának, faji jellegének, orralakjának, arctípusának, haja színének és növési formájának, az iris-színének stb. átöröklését ugyanezek a Mendel- törvények magyarázzák, sőt ezeken a látható külsőségeken túl egy egész láthatatlan benső patak folyik bennünk nemzedékről-nemzedékre, az «Erbstrom», amelynek átöröklése ma már kétségtelen bizonyosság. Bár az ily irányú kutatások, melyek az emberi átöröklést a mendelizmus gondolatai szerint vizsgál ják,csak 1904-benkezdődtek meg, ma már egészen meglepő eredmények birtokába jutottunk. 1913-ban jelent meg az első tudományos mű, amely a mendelizmus érvényét az emberi átöröklés területén is alapos vizsgálat tárgyává tette. Szerzője Lundborg Hermann, az upsalai fajbiológiai intézet alapítója. A könyv címe : «Medizinischbiologische Familienforschungen innerhalb eines 2232-köpfigen Bauerngeschlechts in Schweden.» A szerző rámutatott arra, hogy alkoholizmus és rokonházasság által a recesszív káros öröklött vonások könnyen napfényre kerülnek, dominánsokká válnak. Azóta oly lázas kutatás indult meg az átöröklés törvényei és mibenléte után, hogy ma már hatalmas anyaggal rendelkezünk a mór-
