Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)

Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig

követség arról értesítette a külügyminisztériumot, hogy a pápa Dessewffy Sándor Csanádi püspököt betegsége miatt funkcióitól felmentette és Németh József segédpüspököt bízta meg azokkal. A magyar kormányt ez a hír mód nélkül meglepte, mert a pápai kinevezésben a királyi koadjutor-kinevezési jog kijátszását láthatta.

Fejérváry miniszterelnök azt kívánta Bécsben, hogy juttassák kifejezésre a Vatikánban, hogy ilyen mélyreható intézkedés az Egyház és állam szoros kapcsolatánál fogva kívánatossá teszi a két hatalom egyetértő eljárását. Ez meg is történt. Merry del Val azzal mentegetőzött, hogy a Csanádi püspökségben igen rosszak a viszonyok, a püspököt kétszer érte már szélütés, korlátlan befolyású vikáriusának életmódja pedig nem kifogástalan. A pápa Dessewffyhez oly értelemben intézett írást, hogy felmenti funkcióitól, hogy teljesen egészsége ápolásának szentelhesse magát, de reméli, hogy nem sokára összeszedi magát. Németh megbízása tehát csak ideiglenes és különben csak «in spiritualibus» kapta meg a hatalmat. Minden egyéb ügyekben a kormánnyal kell megegyezésre jutnia.

Ez utóbbi meggyőződésre azonban csak a diplomáciai fellépés bírhatta rá a Szentszéket, hiszen a bíboros államtitkár levele (aug. 10.) arról értesítette Némethet, hogy Dessewffy, noha megtarthatja püspöki székét, annak kormányzásától sive in spiritualibus, sive in temporalibus tartózkodjék s mindezt Némethre bízza a Szentatya. Németh ezt a levelet, valamint Dessewffy püspök meghatalmazását, amellyel összes javadalmainak kezelését rábízta, felterjesztette a kultuszminiszternek. A magyar kultuszminiszter mégis tudomásul véve az államtitkár fenti magyarázatát, javaslatot tett a királynak, hogy vegye tudomásul a Szentszék intézkedését. A vatikáni követség újabb tiltakozására az államtitkár kijelentette, hogy a kúria a jövőben mindenesetre iparkodni fog a szokásos formákat megtartani. Különösen kifogásolta gr. Szécsen a «sive in spiritualibus, sive in temporalibus» formulát. Az államtitkár azzal iparkodott a nagykövetet megnyugtatni, hogy ez régi formula, amelyet hasonló írásokban nem lehet elkerülni, «mivel püspökség adminisztrátora egyházi minőségében in temporalibus sem tehet intézkedéseket a Szentszék előzetes felhatalmazása nélkül, de magától értetődő, hogy mindazokban az államokban, tehát Magyarországon is, ahol a világi hatalomnak valamely okból befolyása van a püspöki vagyon igazgatására, az adminisztrátor kötelessége ezt a befolyást figyelembe venni és a világi hatóságokkal a szükséges egyetértést megvalósítani, ami nélkül in temporalibus semmit sem tehet». Ezért is fordult Németh mindjárt a magyar kormányhoz.

A magyar kultuszminisztert a magyarázat nem elégítette ki és kifogást emelt ellene, «amennyiben a püspökségi adminisztrátor Magyar- országon teljesen szokatlan intézmény és erre, legalább az utóbbi időkben precedens nem található, ámbár a főpapok hosszas és súlyos betegségei elég sűrűn fordultak elő». «A lelkiekben való adminisztrátor tiszte a püspökségi javadalom kezelésétől teljesen és mindenekben külön is választható. In temporalibus az intézkedés a királyt illeti meg, aki elrendelheti a javadalom zárlat alá vételét és a zárgondnoksággal világi

A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 331