Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
sentatiós iratot a kultuszminisztérium a külügyminisztériumnak már december 27-én elküldte, csak 1861 január 13-án jelent meg, miután tudomást szereztek Bécsben a pápai megerősítésről. A Wiener Zeitung azt közölte, hogy a császár nevezte ki Soiőot koadjutorrá október 20-án, az elhatározás napján. Harmadnap azonban a nuncius tiltakozott a hivatalos lap közleménye miatt. A nuncius tiltakozása szerint a koadjutorok kinevezése öröklési joggal a Szentatya jogaihoz tartozik, mert a concordatum nem foglal magában erre vonatkozó szabályozást és így a kérdésben az egyházi jog általános elvei irányadók. A püspöknek a Szentszékhez kell folyamodni és kérni a koadjutor kinevezését. Soiő esetében a Szentszék nem kapott Ozegoviőtól postulatiót. A Szentatya kivételes engedékenységgel intézte el az ügyet. Hiába szólították fel Oáegoviőot, hogy adjon be kérést, csak kitérő válaszokat kaptak. Ezért szükségesének tartja a nuncius kijelenteni, hogy a zenggi püspök eljárása és az öröklési joggal bíró koadjutor kinevezésének közzététele sem a jelen esetben, sem a jövőre nézve nem tekinthető olyan előzménynek, amely képes bármiképpen érinteni Őszentsége jogait és az egyházi jognak azokat a szabályait, amelyek a szóban levő tárgyra vonatkoznak. Az osztrák kormány csak azt válaszolta, hogy biztosra vették azt, hogy Oáegoviő elküldte a kívánt kérelmet, mert a pápa Soiőot hajlandó volt praeconisálni, a kinevezés nyilvánosságra hozatalával pedig nem várhattak tovább, hogy ez ne jelenjék meg később, mint a megerősítés híre.1 Róma tehát ragaszkodott eddigi elveihez a koadjutori kérdésben, de az osztrák kormány is, amely utasítást adott római követének, hogy iparkodjék a fent kifejtett elvek alapján a kérdést tisztázni és a Szentszéket befolyásolni. Bach többször próbált e kérdésben eredményt elérni és szóba- hozta az ügyet Antonelli államtitkárnál, de három év alatt ismételt fellépés után meg kellett győződnie, hogy a kúria nem hajlandó az eddigi eljárástól, az egyes kinevezések esetről-esetre való szabályozásától eltérni és az uralkodó praesentatiós jogát elvileg elismerni. Antonelli mindig arra hivatkozott, hogy ilyen joga egy katolikus hatalomnak sincs, a Szentszék ezt senki részére sem ismerte el. A Szentszék mindig és mindenütt érvényesítette azt az elvet, hogy ez pápai reservatum és hogy a püspöki nominatio joga a koadjutorokra nem vonatkoztatható. 1851-ben és 1861-ben a fent elmondott két esetben «kivételt» csinált a pápa Ferenc József kedvéért. Hangsúlyozta még az államtitkár, hogy más katolikus hatalmakkal szemben is diplomáciai úton esetről- esetre iparkodnak megállapodni. Mikor 1861-ben arról volt szó, hogy a bourgesi érsek mellé koadjutor rendeltessék öröklési joggal, a francia nagykövet császárának nomi- natiós jogát akarta érvényesíteni a francia concordatum azon pontjai értelmében, amely a püspökök kinevezésének jogáról szól. A kúria azonban ezt nem fogadta el és a tárgyalás eredménye az volt, hogy a A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 327 1 A levelezés u. o.
