Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Pataky Arnold: A Chestero-Beatty-féle papiruszok
A CHESTER BEATTY-FÉLE PAPÍRUSZOK 301 a 13. családdal. — Ha Origenes Szt. Márkot idézi, a P-ben napfényre került szövegalakot tartja szeme előtt. Caesareából ez a recensio eljuthatott Jeruzsálembe, onnan a 0 kódex hazájába : az örmények és a georgiaiak közé. Jeruzsálemből ez a szövegalak tovább terjedhetett Itáliába és a déli országokba is, a Ferrar- csoporthoz tartozó kódexek hazájába. Szíriában ez a szövegalak valószínűleg nem terjedt el : a Syrus Sinaiticus és a Syrus Cure- tonianus inkább D-től függ, a Peéitta pedig az antiochiai szövegtől. Csak a szír-palesztinai fordítás érezhette meg a caesareai szövegalak hatását. Szt. Márk szövegének caesareai változatát legjobban P őrizte meg. P és W után Márk szövege nem ment át újabb recensión. Az Apostolok Cselekedeteiben P szövege inkább W és 0 olvasásaival egyezik meg, mint x ABCD és az ó-latin szöveg lectióival. A Chester Beatty-féle papiruszok legérdekesebb olvasása Ján. 11, 2-ben van : vjv Se aux») íj jrapjca íj aXetJiaaa xo]v xv [xopcoc xxX. Az auxvj rj szavak egyetlen eddig ismert kéziratban sem fordulnak elő. Ha a kódex írója ezekkel a szavakkal a Luk. 7, 36—50-ben elbeszélt kenésre akar célozni, akkor a Chester Beatty-féle evangéliumtöredék azt mutatja, hogy már a III. században is ismeretes volt (legalább Egyiptomban) az a vélemény, mely a Szt. Lukácsnál említett bűnbánó nőt Máriával, Lázár nővérével azonosította. Egyes érdekesebb lectio variánsok a következők. Luk. 10, 21-ben P elhagyja a xatxijçyijç szavakat. A Chester Beatty-féle papirusz írója itt Marcion olvasásával egyezik meg. Ez azonban lehet egyszerű íráshiba (amilyen több is van a Chester Beatty-féle kódexben), mert a továbbiakban P eltér Marcion szövegétől, mely így hangzik : Sxt &nep xpoîcxà aocpolç xod ouvexofç, «TXEXG&UtjlCCÇ VVJ7UOCÇ. Csel. 13, 33. A Chester Beatty-féle szövegben ev toiç cjiaXpocç olvasható. A legtöbb görög kéziratban ev tco cjccdpco tco Ssuxepco áll ; D g (Cod. Gigas) Origenes ehelyett ev tco cj;odp.co tco Txpcoxco-t mond. A Chester Beatty-féle kódex írója el akarta kerülni azt a nehézséget, melyet a két eltérő olvasás okoz. 15, 20-ban P szövege így hangzik : aTrEyea&at xcov odtfavjYnaxcov xcov EtScojXcov xac tou íivtxTou xac too aipaxoç. Az újonnan felfedezett kódex tehát elhagyja a iropvsiaç szót. Lagrange azt hiszi, hogy P itt az eredeti szövegalakot őrizte meg.1 1 Le Papyrus Beatty des Actes des Apôtres. Revue Bibi. 1934. (XLIII.) 168 sk. 1.
