Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Aistleitner József : Az ószövetségi életfogalom. I.
AZ ÓSZÖVETSÉGI «ÉLET»-FOGALOM 27 jelentés a beszélők köztudatából nagyon korán kiesett. A régi jelentés nyoma azonban, úgy vélem, a in -ran kapcsolatban mégis megmaradt. Ez a kifejezés a maszoréta szövegben négyszer fordul elő, mégpedig három ízben a lepra megítélésére vonatkozó törvényben (Lev. 13, 15—16), ahol a legtöbb fordító vad hús-sál adja vissza a kifejezést. Nézetem szerint a kifejezés jelentésének megállapítására a negyedik előfordulás (1 Sam. 2, 15) a legalkalmasabb. Itt Éli főpap fiainak visszaéléseiről van szó. «Mielőtt (az áldozatnál) a hájt elégették, oda szokott menni a pap legénye és azt mondotta az áldozónak : Adj húst a papnak, hogy megsüthesse ! Nem fogad el tőled főtt húst», s ezután folytatja : in DM is. Ennek fordítása nem lehet : «hanemcsak élőt», mivel az áldozati állat már le van vágva. Az egyedül elképzelhető helyes fordítás : «hanem csak nyerset». De hogyan lehet a már leölt állatnak húsát a in jelzővel illetni? A dolog nyitját legtermészetesebben úgy találjuk meg, ha a in szót szembehelyezzük a bízna (főtt) szóval. Míg a nyers hús egyszerűen piros vagy véres hús, — itt tehát meglenne a un gyök eredeti jelentésének nyoma — addig a főtt hús elveszíti az élet piros színét. Épp ezért a leprára vonatkozó törvényben is in -ran az epidermis alatt levő sötétpiros hús. Ügy mondottuk, hogy a maszoréta szövegben a in -ran kifejezés négyszer fordul elő. Ha azonban tekintetbe vesszük a régi fordításokat, akad még egy szentírási hely, amelyben a vörös, nyers hús jelzésére használt in melléknevet vissza kell állítani. Ex. 12,9 mondja a húsvéti bárány elköltésével kapcsolatban : X: ïsbb "ibnxn bx, aminek az összefüggésben nincs kellő értelme ; a fordítások így hozzák : LXX. : oùx ëSeatte àn’ aőxwv öjiáv ; Pes. ,A JÜ ; Vulg. : non comedetis ex eo crudum quid. Tehát a héber X; helyett feltétlenül in-t kell olvasnunk, s akkor a szóbanforgó vers fordítása : «Nem szabad belőle nyerset vagy vízben főttet ennetek, hanem csak tűzön sültet». Már régóta ismert dolog, hogy a héber felfogás szerint az élet és a vér a lehető legszorosabb kapcsolatban áll egymással. Gn. 9, 4 a vért egyenesen léleknek nevezi : «Nem szabad (az állatok) húsát megennetek, ameddig a lelke : a vére benne vagyon» (v. ö. Lev. 17, 11. 14; Dt. 12, 23). Ha az emberből kiömlik a vér, azzal együtt az élet is eltávozik,1 de a kiomlott vér, ha azt ártatlanul 1 V. ö. Is. 53, 12 ; Ps. 141, 8 ; Thr. 2, 13 ; Grüneisen C. : Der Ahnenkultus (1900) 38 ; Torge: Seelenglaube 28.
