Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Trikál József: A keresztény bölcselet jelentősége korunkban (II.)
292 TRIKÁL JÓZSEF Leibnitz nagyszerű bölcseletét a keresztény szellem lengi át. Wolffét is. Kant azonban Hume és Berkeley, Leibnitz, Rousseau és Voltaire tanai között ingadozott. Innen ered egész rendszere. Mindenből van benne valami és épp azért minden bölcselő megtalálja benne a maga eledelét. Kant bölcseleté olyan, mint a bűvész cilindere, amelybe a mester előbb mindent berakott és épp azért ügyesen mindent elő is szedhet belőle. Az új kantianusok Kantja nem a régi Kant, hanem a saját szemükön át meglátott és értékelt Kant, tehát Kant is mint jelenség. És ha gyümölcseikről ismerhetjük meg az újkor bölcselőit, akkor mondhatom, hogy szinte mindegyik romboló irányzatú és nem szellemépítő bölcselő. Az angol empirizmus genuit, nemzette a francia felvilágosodást ; ez pedig a francia forradalmat ; Hume és Berkeley, továbbá genuit Kantot ; Kant genuit Hegel, Hegel genuit Marx és Marx genuit... a bolsevizmust. A keresztény bölcselet az újkor álbölcselői dacára is élt. Élt a homályban, szerényen és várta az újjászületést. Élt a tudományban, mert termékeny természettudományt és igazi szellemi tudományokat csak a keresztény bölcselet principiumai, alapelvei, tehát a régi Organon és nem a Bacon-féle új Organon szellemében lehet alkotni és művelni. A modern természettudományok kulcsát, az inductio elméletét is Roger Bacon és Duns Scotus és nem Vérül. Bacon oldotta meg helyesen. A szellemi tudományok eszköze a deductio pedig a középkor kiváló eszköze. A keresztény bölcselet minden gúny dacára is jobban hatott Európa szellemi életében, mint Hume vagy Descartes, vagy Kant. És most, a világháború után, hová lett e bölcselők fénye? Ahogyan a fül a szimfónia színes változatain keresztül hol megtalál, hol pedig ismét elveszít egy mély folytatólagos és uralkodó motívumot, amely bár mindig benne van az egész szimfóniában, de mégis folyton tovább száll és elbújik, épúgy a tiszta keresztény bölcselet örökké és kiirthatatlanul benne lakozott és lakozik Európa szellemi életében és bölcseletében, mert az az európai szellemnek lényeges, sőt zengő szerkezeti eleme, amelyet, ha füleinket elfordítjuk és szemeinket lecsukjuk, talán nem hallunk és nem látunk, de mély hangja és uralkodó zengése azonnal kiemelkedik, mihelyt ügyelünk reá. Kövesse valaki Kantot, vagy Comtet ; üljön Wundt vagy Nietzsche lábai elé; tanítsa Einstein relativizmusát vagy Poincare convencionalizmusát, szóval hirdessen bármely bölcseleti irányt,
