Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (II.)
HALAMKA GYULA 283 mise nemcsak Krisztus kereszthalálának, hanem Egyházalapításának is folytonos megújulása. Az inkább elméleti jellegű cikkek után a liturgikus mozgalommal kapcsolatos gyakorlatibb kérdések is szerepelnek. Bibel und Liturgie. Október 1-én lépett nyolcadik évfolyamába. Havonként kétszer jelenik meg. Szerkesztője Pius Parsch, klosterneu- burgi ágostonrendi kanonok, a Volksliturgisches Apostolat megteremtője. Mint Parsch egész irodalmi működését, úgy ezt a folyóiratot is a legnemesebb értelemben vett népszerűsítés jellemzi. Meglepő az a köny- nyedség és biztosság, amellyel elő tudja adni és életté alakítani azokat a súlyos igazságokat, amelyeket a maria-laachiak és a belőlük táplálkozó liturgikus írók jórésze nehezen megfogható klasszikus formában fejez ki. írásait komoly történeti megalapozottság, világos logika, nagy pedagógiai készség és formai tökéletesség jellemzi. Nála az irodalmi működés és a gyakorlati tevékenység a legszorosabban összetartoznak, egymást támogatják. Az élettel való eleven kapcsolat miatt fakad írásaiból is élet. Apostolkodásának egyik jelentős szerve ez a folyóirat. Első törekvése az volt, hogy megismertesse a liturgikus szövegeket és eszméket. Azután, hogy a hívek minél szorosabban kapcsolódjanak az Egyház liturgikus életébe. Most az a célja, hogy a liturgikus lelki élet szellemét, sajátos jellegét, értékeit minél teljesebben kidomborítsa. Ezt szolgálja a többi közt az új évfolyamban közölt cikksorozata is : Liturgische Lebensgestaltung. Anélkül, hogy más lelki életi irányt támadna vagy lekicsinyelne, öntudatosan képviseli és terjeszti azt az életstílust, amely nem egyéb, mint a Szentírásnak, Szent Pál apostolnak és az ősegyháznak jámborsága. Ebben az új, 8. évfolyamban Parsch megkezdte a zsoltárok magyarázatát, melyből minden számban egyet közöl. Először adja a zsoltár alapgondolatát és német fordítását, azután annak tagolódását, magyarázatát és szól a zsoltár liturgikus alkalmazásáról. Mindegyihez képet is közöl. P. Fraebel folytatólagos cikkeket írt az egyházi ruhákról, előadva azok történetét, szimbolikáját, a készítésükre vonatkozó egyházi előírásokat és művészi elveket. Képekkel gazdagon ellátott cikkek ismertetik a keresztény szimbólumokat (kereszt, sas), gyakran esik szó a szentségek kiszolgáltatásának szertartásáról történeti vagy kateche- tikai feldolgozásban. Minden számban van több aktuális cikk, beszámoló a liturgikus mozgalom nagyarányú haladásáról s könyvszemle. Parsch mellett egyik főmunkatárs a szerkesztő rendtársa, Norbert Stenta. Halamka Gyula.
