Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (II.)
LITURGIKA 279 erényeknek hősi fokban való gyakorlásával különösen Algírnak a Szahara belső részeire nyomuló területén. Mint kutató és író nagy elismerést szerzett, mint nagy műveltségű és mindig a legnagyobb áldozatra kész missiósremete a gyarmati hadsereg tisztjeinek megbecsülését, mint a legszegényebb életmódot velük megosztó és minden bajban oldaluk mellett álló atya, a vad afrikai törzsek szeretetét megnyerte. Szegény afrikai híveinek és missiós állomásának védelmében érte a hősi halál 1919-ben. Bazin ismert művészi készségével legélvezetesebb olvasmányul adja hősének élettörténetét, mely egyúttal oktatásul is szolgál missionárusoknak és kormányoknak, miként lehet a gyarmatok népeivel a keresztény civilizációt megszerettetni és elfogadtatni. Martin Aurél. Liturgika. (Folytatás.) A Jahrbuch für Liturgiewissenschaft a maria-laachi bencések szerkesztésében jelenik meg s a tudományos alaposság mintaképe. A legutolsó, 1931. évről szóló kötete 1933 tavaszán jelent meg. Az 1—130. oldalon 7 értekezést, a Miscellana-csoportban (131—168. o.) 7 cikket tartalmaz, utána pedig 735 könyvismertetést közöl (169—447. o.). Az értekezések közül kiemeljük a következőket : 0. Casel «Ein orientalisches Kultwort in abendländischer Umschmelzung» c. tanulmányában nagy tudományos felkészültséggel kimutatja, hogy a misekánonban előforduló rationabilis hostia (oblatio) kifejezésnek, amely a görögben a Xoytxíj D-uata-nak felel meg, a kultusznyelvben előforduló eredeti jelentése nem észszerű, okos, hanem : «szellemi, pneumatikus áldozat», szemben a véres állati, és általában a szorosan vett anyagi áldozattal. Ez a kifejezés igen alkalmas volt az eucharisztia jelzésére, amelyben a tulajdonképpeni áldozat nem a kenyér és a bor, hanem az emberi természetet öltött Logos. Szent Ambrus De sacramentis-ének misekánonjában még a konszekrációt követő anamnézisben (Unde et memores) található meg, és pedig az immaculata (nem anyagi) és incruenta kifejezésekkel kapcsolatban, amely szinonimák még csak konkrétebbé tették értelmét. Jelenleg a konszekrációt megelőző Quam oblationem kezdetű imádságban foglal helyet, ahová azonban a fönti értelemben nem illik bele. Casel most sok szöveg idézésével igen valószínűvé teszi, hogy ez a kifejezés az 5. század körül akkor és azért került eredeti helyéről jelenlegi helyére, mert ezt a keleti kultuszban nyert jelentését elvesztette, illetve átadta a spirituális szónak, maga pedig a római gondolkodásnak inkább megfelelő értelmét nyerte vissza : lényegnek megfelelő, igaz, helyes, érvényes. Jelenlegi helyén tehát olyan értelemben használatos, hogy az Egyház kéri Istent, tekintse a bemutatandó áldozatot áldottnak (benedicta), teljes értékűnek (adscripta), érvényesnek (rata), igazinak (rationabilis) és kedvesnek (acceptabilis) ; legyen az most az ő kedves Fiának Jézus Krisztusnak testévé és vérévé, hogy az Egyház áldozata a keresztény istentiszteletnek Istentől akart tartalmát, mivoltát megvalósítsa. H.Rheinfelder «.Zum Stil der lateinischen Orationen» c. alatt a
