Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (II.)
EGYHÁZTÖRTÉNELEM 273 tárgyalt kort, a reformációtól a jelen korig (1517—1931) négy időszakra osztja. Az elsőt, a reformáció és a katholikus restaurációt Luther fellépésétől a westfaleni békéig számítja. A másodikat, a fejedelmi abszolutizmus, a nemzeti és államegyház, azután a felvilágosultság korát a westfaleni békétől a francia forradalomig. A harmadikat az individualizmus és vallási szubjektivizmus felszínre törésének s a társadalom növekvő elkereszténytelenedésének időszakát a francia forradalomtól a világháborúig (1789—1914). Végül negyven lapon át tárgyalja a világháború kitörését követő húsz év egyháztörténelmi vonatkozásait. A tudományos és gyakorlati célnak a kézikönyv teljesen megfelel, az irodalom ismertetése kimerítő, előadása világos, szerkezete áttekinthető, egyéni vélemény és ítélet nyilvánításában sokszor a mértéken túl tartózkodó. A protestánsok között egyik legelterjedtebb egyháztörténelmi kézikönyvnek, a több neves tudós közreműködésével G. Krüger kiadásában megjelenő Handbuch der Kirchengeschichte negyedik kötete is előttünk fekszik : Die Neuzeit. Zweite Auflage neubearbeitet von H. Stephan und H. Leube. Mohr, Tübingen, 1931, 478 lap. Ebben a kötetben is uralkodik a felfogás, melyet Krüger az első kötetben (Das Altertum, 2 Aufl. 1923) vallott, hogy tudniillik a tények ellentmondanak annak, hogy a katholikus egyházat Krisztus alapította volna. Amikor ugyanis egyházról van szó, szerinte nem valamelyik meghatározott keresztény közösségre kell gondolni, hanem az egyháztörténelem az Isten népének a történelme. Mindenütt ott van az egyház, ahol az evangélium erői életet adnak, s ebben az értelemben az egyháztörténelem egybeesik a kereszténység történelmével. Az újkori részt a jelen negyedik kötet 1689-ecl kezdi, mértebben az időtájban kezdődik Franciaország elszegényedése «a türelmetlen államkatholicizmus győzelmével», ami megingatja ennek az országnak politikai túlsúlyát. Angliában a protestantizmus egyeduralomra jut, Oroszországban Nagy Péter a nyugat felé való irányozódás alapjait veti meg. 1688-ban a pietizmus és a felvilágosultság a lipcsei egyetemen együtt veszik fel a harcot az uralkodó protestáns orthodoxia ellen. A szász választófejedelemség elveszti a a vezetést a protestantizmusban, mert az előretörő Poroszországban a pietizmus és a felvilágosultság biztos otthonra találnak. A nyugati kereszténységben 1683-ban újból feléled pápai vezetés alatt a keresztesháborús lelkesedés, mely Belgrád elfoglalásával 1688-ban végleg lelohad. A bécsi kongresszusig (1814) számított első időszaknak ez a kötet ezt az elnevezést adja : az egyház a fejedelmi abszolutizmus korában. Először az általános jellegű gazdasági szociális, politikai, eszmetörténeti változásokról és a felekezeti viszonyokban beállott eltolódásokról szól. Azután a német protestantizmusban egymással szemben támadó irányzatokat ismerteti, a pietizmust, a felvilágosultságot, a régi irányzat ellenhatását, a német idealizmust. Majd a Németországon kívüli protestantizmussal és a protestantizmus sorsával foglalkozik a nem protestáns országokban. A katholicizmus külső és belső történetének három fejezetet szentel. A második időszakot a bécsi kongresszustól a világháborúig számítja és ezt az elnevezést adja neki : az egyház a növekvő ipariasodás korában. Először a gazdasági, szociális, eszmetörténeti és 18 Theologia.
